Mottóvers:
„van úgy, hogy tévedésből megszeretnek
és átkozódsz az isten tudja mér
van úgy hogy évek óta ezt kerested
de mégse mész be nincs pucádba vér…

"…Maga csak most jön, mikor én már három napja bejelentettem telefonon, táviratban, levélben és macskapostán stb., hogy csöpög a vízcsap a fürdőszobában, és nem folyik a víz és nem ég a tangóharmónikám, és nem robban az egérfogó, és most rögtön németül, japánul, olaszul akarok tanulni és gépírni és gyorsírni és gyöngyhalászni, és a papám újra kell olajozni, és elveszett a palacsintakulcs, és nem hozták az újságot, és nincsenek a lakók becsomagolva és a papám rettenetesen nyikorog, és nem tudtam nézni a meccset miatta. Olajozza meg. Olajozza meg végre!"

Április 4. Minő szent nosztalgia buzog fel szűnkben! Bevillan a kép a propagandakönyvről, a címe: Battonyától Nemesmedvesig. Az utólagosan kitalált hazugsággal lapjain, miszerint a felszabadító Szovjet Vörös Hadsereg dicsőségesen leszámolt a magyar galád fasisztákkal és hazánk egész területéről kiűzte a gonosz hordákat. A lassan kirakott tablóból a legelső puzzle-darab magával a háborús történés dátumával került a helyére. Már ez is mosolyogni való tódítás: a harci cselekmények még egészen április 12-ig eltartottak Magyarországon.

Öregszik Magyarország. A natalitás mutatói zuhanórepülésben. Ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. (Bár van egy frankó ősi ellenszer – kicsit bevállalósabban kéne reprodukálni önmagunkat.) De azon már tényleg el kéne gondolkodnunk, mit kezdünk a megszületett gyermekekkel, akik ugyebár a felnőtté érés környékén döntik el, hogy hol élnek és fizetnek adót.