Romantikus mese, amelyben a szívtipró Szikkadt Tom az Utcazene Fesztiválon megtalálja az igaz szerelmet, majd elveszíti, de bízik benne, hogy egy év múlva visszatér hozzá.
- találkozás egy régi kedves ismerőssel a feszt. forgatagában -
Szevasz, halihó. Baszki de rég láttalak! Mi van veled? Kösz, én is megvagyok, gályázom ezerrel, de legalább élvezem. Család? Nem mondod! Ő a te fiad? Hány éves? Már hat? Szépen vagyunk, jól belehúztál, gratulálok. És az asszony? Micsoda? Tavaly váltál? Hát te aztán nem kispályázol!
Gáz. De legalább nem ammónia-ampulla. Emlékszel, mikor másodikban a szomszéd osztály ajtajába tettünk egyet, és maga a Brutallicus robbantotta szét, amikor maga után becsapta az ajtót! Gyermekkori karácsonyok! Na Pelikán, maga mit iszik? És a kisrác? Álljunk sörbe, közben is dumálhatunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bukmékerek és szurkolók! Vogonok és ewokok! Szakértők és műkedvelők! Köszöntjük Önöket a Pöttyös Panna Sportcsarnokban, hogy a régi riválisok újabb csatáját láthassuk! A boxolók többször is összecsaptak már, ám igazi győzelem még nem született, épp ezért az érdeklődés máig nem szűnt meg.
Kalandos történet, amelyben Szikadt Tom örül az Utcazene Fesztiválnak, összeesküvésre bukkan, kényszerű szövetséget köt hippikkel, de megmenti a világot, hogy aztán sokkal nagyobb galibát okozzon.
Tace Apó kedd reggel jókedvvel ébredt, ám jókedve csupán addig tartott, amíg ki nem nézett az ablakon. Az esőfelhők szürkén fedték az eget, a madarak becipzározott csőrrel ültek a fákon, az eső zuhogott. Na, bazzeg gondolta Tace Apó. Pont ma. Amikor kezdődik az UF (Utcazene Fesztivál)!
Az Utcazene Fesztivál a városi lieblingem, talán már a második évében letaszította a Tánc Fesztiválját a vezető helyéről. A dobogóra talán még a Veszprémi Ünnepi Játékoknak van némi esélye, de a többi városi programsorozat nálam egyszerűen nem játszik. Sőt még labdába sem rúghat ugyanis a program/reklám olyan gagyi, hogy esélyt sem adok nekik. Az Utcazene azonban egészen más
Az első nyári napokban rájöttem, hogy bizony van egy-két olyan penitencia, amit a szünidőben érdemes lerónom. Ezektől és a hozzájuk vezető utaktól már előre összeszorult a gyomrom, és csomót képezve kezdett el önálló, hangos életet élni. Pedig a muszáj ott lihegett a nyakamban, hiszen ezek nélkül a Papírok nélkül nem számítok potenciális embernek, nőnek meg pláne.
Történt egyszer, hogy már nem fértem bele sem a kedvenc ruháimba, sem a tükörbe. Ez addig nem is nagyon zavart, amíg meg nem láttam magam fényképen. És amíg meg nem jelentek a bikinis csajok a nyári bulvárlapokban. Nem hittem én semmilyen kuruzslóak és sárkányfüvesnek. Soha nem tartottam be mondvacsinált diétákat. De most már szükséges volt valakire támaszkodni. Nem volt kibúvó.
Minden középiskolás életében mérföldkő az érettségi. Egyrészt számot adnak tudásukból. Másrészt szülőktől, iskolától, környezetüktől kapott értékrenddel nekivágnak nagyvilágnak, mint választásra jogosult polgárok. Életük eme meghatározó pillanatát akarta a magyar kormány emlékezetesé tenni egy ajándékkal, a magyar alkotmánnyal. Ezt a szép gesztust beárnyékolta az, hogy a borítóra egy pártpolitikai ízű jelszó lendületben az ország - is felkerült. Amit finoman szólva sem nevezhetünk elegánsnak.
Kona kerékpáros találkozó Puf és Anima Sound System
A hétvégén kerékpáros találkozónak adott otthont Balatonfüred, a Kona rendezésében. Ám a biciklivel közeli kapcsolatba utoljára gyerekkorában került tudósító nem holmi versenyek és maratoni tekerés kedvéért látogatott oda, hanem megboldogult kamaszkora kedvenc bandájáért (Pál Utcai Fiúk), és aktuális favoritjáért (Anima Sound System). Az áhítattól szóhoz sem jutott, így csak fotók készültek.