Mindnyájan eljátszadozunk néha a gondolattal (tisztelet és irigység a kivételnek), hogy mi lenne, ha egyszer csak hirtelen meggazdagodnánk, és többé nem kellene anyagi jellegű problémákkal terhelni piciny agysejtjeinket. Mondjuk, nyakunkba szakadna egymilliárd-négyszázmillió forintnyi lottófőnyeremény, és ezzel anyagi lehetőségeink sokezerszeresükre bővülnének
A Kabóca Bábszínház igazgatóváltása körüli hercehurcák kapcsán jó néhány cikk, interjú és híradás jelent meg idén a helyi sajtóban. Az intézmény valós helyzetéről és jövőjéről viszont ma is bizonytalan hírek keringenek. A történet summázata következik, egy aggodalmas bábbarát perspektívájából.
Veszprém Egyetemi Város. Ezt bárki tudhatja, aki közúton megközelítette már városunkat, hiszen csinos táblák hirdetik mindenfelé rögtön testvérvárosaink végtelen felsorolása előtt (vagy után). Persze táblát könnyű készíteni, csak némi bádog kell hozzá meg festék, de vajon mi rejlik ezek mögött a bűvös szavak mögött?
A világot felületesen szemlélődők figyelmét felhívnám erre: Veszprémbe beköszöntött az ősz Miután egész nyáron elkeseredett hogy közhelyesen fejezzem ki magamat szélmalomharcot vívott a város, hogy gagyi és igényesebb kulturális programjaival egy működő és ÉLŐ megyeszékhely képét mutassa az ITT élő (nem sokára választó!) pógár számára; most az egyetemisták sáskahadjáratával ez a probléma egy csapásra megoldódni látszik
Van egy ház New Orleans-ban, a felkelő nap háza Bocsánat a hevenyészett magyarításért, de valahogy így kezdődik az Animals együttes örökbecsű slágere, A felkelő nap háza. Mostanában persze New Orleans nevéről egyáltalán nem a zene jut eszünkbe (pedig a blues bölcsőjéről és fellegváráról lenne szó), meg nem is a felkelő nap. Sőt nagyon úgy tűnik, hogy a város napja leáldozott, méghozzá a lehető legtragikusabb körülmények között.
Az idejét sem tudom, hogy mikor veszítettem el az érdeklődésemet a honi labdarúgás iránt. Régen néha még le-leheveredtem a tv elé egy hétvégi délelőtt, s próbáltam valami focihoz hasonlót keresni egy televíziós közvetítés hazai bajnoki fordulójában, de egy idő után szinte észre se vettem lemondtam erről is. Volt időszak, amikor még foglalkoztatott, hogy vajon a zöldek lilára verik-e a kékeket, aztán egy idő után már ez sem. Eltűntek a súlyos 45 percek az életemből.
Negyedik alkalommal csodálhatták meg a veszprémiek a Chronoswiss-Audi Hungaria Classic túraversenyére jelentkező több tucat veteránautót. Az elmúlt hétvégén az aszfaltok matuzsálemei a környék útjait koptatták, azonban időközönként meg-megálltak, hogy mindenki szemügyre vehesse őket. Szombaton délután az állatkert parkolójában gyűltek össze az oldtimerek rajongói, hogy esernyőjükkel egyensúlyozva fényképezőgépükkel megörökítsék többek között az 1930-ban gyártott Riley Brooklands Sport Racert, a harminc évvel később megjelenő Jaguárt valamint több tucat esernyőt.
Kemény világ a filmszakma. Korán reggel troli, villamos, aztán lift, cél a pláza legfelső szintje: a mozi. Jelenléti ív, öltöző, egyenpóló, chipkártyatömb. Pénztárprogram bekapcs, zsöci leszámol, zárvatábla levesz, és pereg a film. Nincs rosszabb az unatkozó pedagógusnál, ezért mozigépész ismerősöm nyárra beszerzett pénztárosnak egy fővárosi plázamoziba.
Ha azt mondják nekem: iskola, akkor legelőször Anderson Ha című filmje jut eszembe, melyben a diákok géppuskával halomra lövik korlátolt tanáraikat. Aztán akár a puskaropogás , sorra robban a többi emlék: kibírhatatlanul unalmas matekórák, provokatív szópárbaj a bornírt magyartanárral, részeg cigarettázás a mosdóban, egy szőke bakfis utáni fájdalmas sóvárgás, és persze a balatonszárszói géniusz halálos jambusai.
Sokasodnak a baljós jelek. Viharfelhők gyűlnek az emberiség felett. Soha nem tapasztalt orkánok, tornádók teszik pusztává az eddig virágzó városokat, falvakat, emberek milliói kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, a terrortámadások és a fenyegetések mindennapossá váltak. Az országok, népek irányítói tehetetlenek bizonyulnak, nem tudják mi a megoldás.
Azonban a híres látnok, a mágusok mágusa a hétvégén megszólalt, kinyilatkoztatott.