Sokasodnak a baljós jelek. Viharfelhők gyűlnek az emberiség felett. Soha nem tapasztalt orkánok, tornádók teszik pusztává az eddig virágzó városokat, falvakat, emberek milliói kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, a terrortámadások és a fenyegetések mindennapossá váltak. Az országok, népek irányítói tehetetlenek bizonyulnak, nem tudják mi a megoldás. Azonban a híres látnok, a mágusok mágusa a hétvégén megszólalt, kinyilatkoztatott.

Minden eddig megszokott időjárási ismeret mára a múlté lett. Elviselhetetlen forróság és dermesztő hideg váltja egymást egyik pillanatról a másikra. Ahol mindennapos volt a csapadék, ott hónapokon keresztül egy csepp esőt sem ad az ég, ahol megszokott volt a szárazság, ott hetekig mintha dézsából öntenék. Időjósok egyszer felmelegedésről, egyszer új jégkorszakról beszélnek. Soha nem látott viharok söpörnek el a virágzó városokat, falvakat, gazdaságokat, tesznek földönfutóvá milliókat. Egyes szegény népek a szent hit nevében harcot hirdetnek a gazdagabb országok ellen. Robbantásokkal, öngyilkos merényletekkel, emberrablásokkal próbálják térdre kényszeríteni őket. Egymást érik a vonat- és repülőgép- szerencsétlenségek.

Az emberek tehetetlennek érzik magukat, elfordulnak vezetőiktől, mert azok a szokásos, minden hátteret nélkülöző, hurráoptimista nyilatkozatokon túl nem tesznek semmit értük. Mindenki a baljós jelek sokasodásáról, a közelgő világvégéről beszél.

Ebben a szerencsétlen, kilátástalan helyzetben szólalt meg a tudomány, a hit, a vallások, a múlt és jövő ismerője, a mágusok mágusa.

Véleménye szerint le kell mondani a pillanatnyi sikerről, a pillanatnyi kényelemről, jólétről, hogy a jövőt megtarthassuk. Most komiszkenyeret kell ennünk, hogy jövőre jusson fehérkenyér az asztalra.

„Akkor találjuk meg a helyes utat, ha a szellemi gazdagságon keresztül jutunk el az anyagi jólétbe. Tudni kell mindenkinek, hogy a jog kötelesség nélkül semmit sem ér. Olyan vezetőkre van szükség, akik nem személyes szükségleteik kielégítésére használják fel befolyásukat, akik a rájuk bízott vagyonnal a közösség javára gazdálkodnak, és gondot fordítanak beosztottaik életére is. Az iskoláknak nem szolgáltatásként megalázó anyagi körülmények között kell létezniük, hanem társadalmi elismertség között a jövőt kell építeniük a tanulóikon keresztül. Szakmaiság határozzon meg döntéseket és ne az uralkodó ideológia. Az értelmiség ne a hatalomhoz dörgölőzzön, hanem analizáljon, kritizáljon és mutassa az utat.

Ha ezt sikerül megvalósítani az emberiségnek, akkor véget ér a középszer személyeskedő diadala. Akkor nem a csillogó látszatban, hanem az adott emberi és természeti közösséggel összhangban fogunk fejlődni.

Mindezek megvalósításához műveltség, tudás kell. Az iskoláknak az ókori irodalom, történelemtudomány jeleseinek útmutatásait, gondolatait kell tanítani, hogy megértsük a későbbi korokat, a jelen problémáit. Epikurosz, Zénó, Seneca, Hérodotosz tanai megtanítják, hogy nincs kizárólagosság, hogy mindig van választás. A technikai nevelés praktikus ismeretei nem pótolhatják eme tudást. Egy számítógép bekapcsolása, programozása nem tanít meg helyes morális döntéshozásra senkit sem. A klasszikus műveltség mutatja meg azt, hogy hol állunk a világban, tanít meg arra, hogy nyugalommal, derűvel nézzünk magunk elé a nehéz időkben is, ad nekünk mérhetetlen szabadságot, nevel hazaszeretetre.

De ehhez bátorság kell! A tudás megmutatja az igazat, a valót, szembesít önmagunkkal, hibáinkkal, erényeinkkel. Mindezekhez erő, bátorság kell, mert csak ez söpörheti el a középszert” – fejezte be a bölcs.

pethő imre