Mindnyájan eljátszadozunk néha a gondolattal (tisztelet és irigység a kivételnek), hogy mi lenne, ha egyszer csak hirtelen meggazdagodnánk, és többé nem kellene anyagi jellegű problémákkal terhelni piciny agysejtjeinket. Mondjuk, nyakunkba szakadna egymilliárd-négyszázmillió forintnyi lottófőnyeremény, és ezzel anyagi lehetőségeink sokezerszeresükre bővülnének…

Hogy mi mindent csinálnék ennyi pénzzel, azt teljes egészében nem írom le, de gondolataim egy részét szívesen megosztom a tisztelt olvasóközönséggel, mivel azok szorosan kapcsolódnak heti témánkhoz, a Séd mozihoz, illetve annak épületéhez. Hiszen ennyi pénzzel a zsebemben már bagatellnek tűnne (no jó, ez még így is túlzás kissé) megvenni a frissen 120 millcsire (plusz áfa) leértékelt ingatlant.

Szóval (most úgy gondolom), megreszkíroznám laza beruházásként az ex-moziépületet. Persze ki is kéne csinosítani kicsit a kócerájt, legalább hogy ne dőljön össze a közeljövőben, de tegyük fel, hogy erre a milliárd fölötti rész elég is lenne. Közben az is kiderülne, gondolom, hogy nem lakáscélú ingatlan után is kell-e fizetni fényűzési adót (végül is elég nagy fényűzés moziépület-tulajdonosnak lenni).

Így űzve a fényt átgondolnám, mi mindent lehet kezdeni egy ilyen vityillóval a város közepén. Építhetnék hotelt és konferenciaközpontot, de félő, hogy ezzel magamra vonnám a zöldek haragját, nem is beszélve azokról, akiknek nincs hoteljük vagy konferenciaközpontjuk. Azt hiszem, mégis inkább megmaradnék a közcélú (vagy közebb célú) tevékenységeknél.

A nagyteremben működhetne tovább a Pannon Várszínház (engem aztán nem zavarnak), bár a bérleti feltételeket biztos át kellene gondolnunk. Ugyanez igaz az Expresszóra is, de ha már lúd, legyen kövér: talán még egy olyan igazi artmozi beüzemelése sem lenne elvetendő gondolat. Aztán (csak hogy rendesen ki legyen használva az épület) talán még a Kabócát is beengedném, ha már olyan hontalanok szegények…

Lassan körvonalazódik itt egy közösségi centrum ideája – hiába, nincs új a nap alatt. Sportcentrumot azért nem alakítanék ki (igen, ilyen ötlet is volt az elmúlt évek folyamán), de akit csak tehetnék, mindenkit igyekeznék helyzetbe hozni – legalább jóízlésem határain belül –, hogy megmutathassa magát a veszprémieknek. „Sok jó ember kis helyen is sok jó ember” alapon akár még néhány civil szervezet is beköltözhetne.

És végül (de egyáltalán nem utolsó bekezdésben) megoldanám végre örök számkivetett szerkesztőségünk problémáját is… Ha valaki snail-mail-t kíván nekünk írni, lottónyereményem kézhezvétele után feltétlenül a Séd moziba címezze!

Mi? Hogy minderre nemcsak a sokmillió, de még a gatyám is rámenne, bevétel meg édeskevés várható ebből a „bizniszből”? Hát, az meglehet, de valakinek ilyen dolgokra is gondolnia kell (legalább a teóriák szintjén). Meg aztán így legalább a jövőben is lenne miért dolgoznom: a mindennapi betevőért…