Tace Apó kedd reggel jókedvvel ébredt, ám jókedve csupán addig tartott, amíg ki nem nézett az ablakon. Az esőfelhők szürkén fedték az eget, a madarak becipzározott csőrrel ültek a fákon, az eső zuhogott. – Na, bazzeg – gondolta Tace Apó. – Pont ma. Amikor kezdődik az UF (Utcazene Fesztivál)!

Tace Apó a reggeli helyett bújába temetkezve egy üveg sört ragadott meg, előkészítette Wilkinson-penge készletét, gondosan kitisztította a sparhelt gázrózsáit, majd kiment a spájzba egy kenderkötélért… - de szerencsére ott megtalálta a literes szilvapálinkát. A nyugalmas iszogatás után már bizakodva nézett a nap, és a holnap elé.

Miután újra kerek lett a világ, Tace Apó felszedelőzködött, magára akasztotta kincstári fotóapparátját, felvette sokat látott esőköpenyét, s a Mennyország turisztot dúdolgatva besétált az eső áztatta belvárosba. Tétován ténferegve tudomásul kellett vennie, hogy nem az Úristen, hanem az eső az úr a városban. A kihalt színpadokat és fülüket, valamint hangszereiket lógató zenészeket látva, ismét rossz ismerőséhez, az alkoholhoz fordult, és a hidegnek mintegy fityiszt mutatva, söröket rendelt egy stílusosan sötét és nyirkos, vendéglátóegységnek nevezett pincében.

Több szál, arcbőrt öregítő cigaretta után az asztalszomszédokkal társalogva arra jutott, hogy újabb sörök csak növelhetik a szép időbe vetett hitét. Ennek az ötletnek nem is tudott ellenállni, s később fel is tornázta magát a pincehelyiségből, hogy lássa, mire jutott magával az idő.

S láss csodát, az esővel dacoló utcazenészek szép lassan legalább két színpadot benépesítettek, ponyva alá húzódva pengették, ütögették, húzták-vonták és nyekergették a hangszereket – mert UF csak egyszer van egy évben, s ezt a lehetőséget ki kell használni. Tace Apó úgy érezte – minden tisztelete az övék.

És a nézőké, akik ázott patkány metódusban, a halhoz tapadva, ernyő alá szorulva hallgatták őket.

Tace Apó tehát aktuális sörével a kezében sötétedésig ingázott a két kisszínpad között, s epedve várta a Slim Jim trió Óváros téri fellépését. Az eső lassan alább is hagyott, a tér megtelt, és felhangzott a rakkabili Veszprém belvárosában. A tömeg beszippantotta Tace Apót, aki a színpad széléhez támaszkodva hallgatta a zenét.

A ritmus felvitte a tizedikig – ahol az elfogyasztott alkohol hatására erősen szédelegni kezdett, érezte, pár másodperc, és itt a delírium trémensz – és úgy is lett. Tace Apó hazatámolygott, elzuhant – és éjszaka már a másnapi buliról álmodott.