A vizsgaidőszak akkor kezdődik, amikor december közepén a fénymásolók forgalma megtriplázódik. Kiderül, hogy a kelleténél jóval kevesebb jegyzetünk van, és hogy néhány tantárgynak semmit nem mond a neve. Hirtelen elkezdünk érdeklődni a tárgyak kreditértéke és követelményei iránt, sűrűn látogatjuk a Neptun-irodát, mert rossz kódszámú tárgyat vettünk fel rossz tanszéken rossz félévben... Harc a túlélésért, a jegyzetekért, a kreditekért - a pszichózis csúcsán, vizsgaidőszakban.

Szerencsére ebben az őskáoszban általában beindul az önzetlenség gyengéd áramlata, emberi viszonyokra való tekintet nélkül terjednek a másolatok és puskák, írott, nyomtatott vagy elektronikus formában. Én soha nem fogom megérteni azt, aki egész éjjel gépel egy húszoldalas jegyzetet, csak azért, hogy mindenkinek sikerüljön a vizsgája, de tényleg nagyon kedves tőle. Sajnos én nem tudok puskázni, egyszerűen béna vagyok hozzá, tehát kénytelen vagyok tanulni.

Na igen, tanulni. Utolsó előtti éjjel körülvesznek a papírhalmok, a kiemelő filceket már megvettem minden árnyalatban. A kezdet mindig nehéz; nyilván összekeveredett az egész féléves anyag, először rendet kell tenni a fejben - és a mappákban. Aztán jöhet a kihúzgálás (persze csak a lányoknál, mert furcsa módon mi csak akkor értjük meg az anyagot, ha háromféle színű...), aláhúzás, nyilazás, cetlizés, ide-odapakolás és a végén: a magolás. Én a jegyzet jegyzetéről is jegyzetet készítek, annak is csak a vázlatából tudok tanulni. Mennyi elpazarolt idő és tollvonás...!

Amikor három nap alatt kell felkészülni öt vizsgára, valahogy reménytelennek tűnik a helyzet. Szombat este az egész haveri kör bulizni ment, én meg ülök az ágyon négy liter kávé után, és egy mély sóhajjal folytatom a tanulást. Szomorú pillanatok. Az iskolában meg dúl a feszültség, a TO-s és könyvtáros nénik még a szokásosnál is türelmetlenebbek, minden diák rohangál és panaszkodik. Amikor meg végre hazamegyünk karácsonyra pihenni, még harminc rokon kérdezi újra meg újra: "Hogy állsz a vizsgákkal?" Na, akkor tényleg tudnék ordítani.

Még néhány hét a szorgalmi időszakig, addig még sok-sok fénymásolatot lélegzünk ki és be. Együttérzéssel és színes filcekkel kívánok sok boldog kreditpontot minden kedves vizsgázónak!