Szinglinek lenni jó! Bővebben: szinglinek lenni nem jó, de legalább életforma... Ilyesforma tanulságok szűrhetők le az utóbbi években kibontakozó trendiből, a "szingli-kultusz" különböző irodalmi és filmművészeti remekeiből. És most már nekünk is van saját szingli-filmünk, ami csak a miénk! Igazából már tavaly óta van, csak lusták vagyunk, meg naprakészületlenek.

Valójában az újévről jutottak eszembe egyedülálló nőtársaink. Bridget Jones óta tudjuk ugyanis, hogy az újévnek - és még inkább az ekkor esedékes fogadalomáradatnak - valami kiemelkedően misztikus szerepe van az ő életükben. Ilyenkor leszoknak a cigizésről, meg az ivásról, és rászoknak a pasizásra, aztán valahogy mégse...

Mert ugye szingli-időszámításban először volt B. J., aki kedvesen mafla módon élte meg egyedülállóságát, aztán Terézanyu (csak irodalompártiaknak), aki legalább a mienk volt, majd a Szexis Nyújork csajai, akikről jót vagy semmit... Szóval azt mondta a tévé, meg a mozivászon, meg a könyvesstand, hogy ne szégyelld, ha egyedül vagy, mint az ujjam, ez egy ilyen világ, ilyen emberekkel, meg ilyen béna pasikkal. Vagy nehezen tűrhető nőkkel - ezvilájkit.

Intermezzo: nemrégiben egy buszon utaztamban csak nehezen bírtam megállni, hogy hangosan fel ne nevessek, amikor Földvár (na jó, Szfvár) felé félúton egy csajszi ridiküljéből fölcsendült a Szex és NY főcímzenéje. Kifejezetten csinos, szőke leányzó volt, én meg elgondolkodtam, hogy ha ő ezt a zenét személyes identifikációjának szánja, akkor tényleg komoly gond van a mai világgal...

Visszatérve vezető csapásirányunkhoz, úgy tűnik, szinglisedünk, "ami egyrészről jó, másrészt viszont mit mondjak,... rossz" - ha merhetek Parti Nagy Lajost idézni egy ilyen komoly téma kapcsán. Mert mi történik akkor, ha minden nő szingli lesz? Ki szül majd gyerekeket nekünk (és helyettünk)? Asszem, be kéne perelnünk Hágában az egész brancsot az emberiség nevében.

A Terézanyu-film egyébként meglepően jó. Meglepően, mondom, mivel a könyv annyira "tetszett", hogy le bírtam tenni. Itt valahogy az egész emberibbnek tűnik, a karakterek is valóságosabbak – talán, mert férfi volt a rendező. Nem szexizmusból mondom, csak mielőtt ez a női szubkultúra teljesen beleőrülne magába, érdemes lenne szemügyre vennie kinézetét egy férfi-tükörben. A film miatt kicsit büszke is lettem, bevallom. Azt láttam, hogy a mi szingli-életérzésünk más, mint az "övék". "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!" És jobban ízlik...

Link: Terezanyufilm