Helló, Öcsém, mizu? Képzeld, szobafogságban vagyok. Anyám azt mondta, gondolkodjam el egy-két dolgon. Pénteken leléptünk a suliból az ünnepségről, elmentünk sörözni, az a baj. Szombaton meg elkísértem a Nagyit a koszorúzásra, aztán otthagytam egyedül, az a baj. De hát a f...m fogja halálra unni magát ott, mi közöm az egészhez? Hát nem?

Ja, te nem is tudod, de nálunk ünnep volt a hétvégén, megint egy nemzeti, az '56-os. Nagyi szerint szarban hagytatok minket. Anyám szerint én is a Nagyit, mert nem vártam meg. Ilyenek a nők.

Én nem értem, mi a francnak erőltetik a hülye ünnepeiket. Kit érdekel? Mindig csak emlékezzünk, meg tiszteljünk, meg legyünk büszkék, meg tanuljunk belőle! A tartsunk össze, meg a vegyünk példát, meg a kicsi, de erős nép az agyamra megy! Azt se tudom, mi volt akkor, érted? Közöm?! Mióta az eszemet tudom, itt nyugodtság van. Ez az ország olyan, mint egy mocsár, Öcsém. Rendben, tanultam, hogy régen nem ilyen volt, értem én! Tatár, török meg a szabadságharc, kirohanás, fegyverletétel, a háborúk, meg minden. De amióta leomlott az a fal, meg a vasfüggöny izének vége, mit érdekel, mi volt előtte? Agyamra megy a Nagyi, mikor jön a "bezzegaháború", meg az "ötvenhatbanmég" lemez. Ha meg azt mondom neki, hogy Internet, meg MMS, néz, mint aki még nem látott embert. Köze nincs a dologhoz, és ez rendben, akkor nekem mi közöm az ő háborújához, meg ötvenhatjához, hö? Attól még nem keresek jobban, ha egyáltalán lesz melóm.

Fogadjunk, a te osztálytársaid azt sem tudják, hogy létezik az ország, amiben élek! Ezen vesztem össze Anyámmal. Azt mondta, nem elég, hogy ’56-ban nem jöttetek (lelkiismeret furdalásotok miatt küldtetek egy csomó adományt, Elvisnek köszönhetően - amiről még talán a szerző sem tud), hiába vártunk, most meg elvárjátok, hogy nektek harcoljunk, pedig így fölrobbanthatják a seggünket, vágod. Erre mondtam neki, hogy ez nem a ti hibátok, mert minek ugrál a körtéért, aki az epret sem éri fel. Ha meg létra kell, nem rajzolni kéne, aztán elhinni, hogy van, érted. Meg szerintem egyébként is tudtok valamit, mert a fél világ a kezetekben van. Ahhoz meg az kell, hogy mindig azt tegyétek, ami nektek jó. Ennyi. Na, a hülye nővérem persze beleszólt, mert nem bírja ki, mert ő tanár, érted. Azt mondta, jól felpofoz, annyira hülye vagyok. Mert nincs bennem semmi tisztelet, amihez agy kell, semmi más. Mert ha ők, ott, akkor nem teszik, amit, akkor nem itt tartunk. Erre megkérdeztem, hogy akkor előrébb lennénk? Erre pofonvágott. Naná, hogy leüvöltöttem a fejét, hiszen ő sem volt ott az ünnepségen! Anyám erre ránézett, mire a tesóm pironkodva azt mondta, szüretelni kellett, mert rárohad a szőlő a tőkére. Anyám a fejét rázta. Ő koszorúzott, tehát ott kellett lennie. Elmondta, mennyire szégyelli, hogy nem voltunk ott. Pedig a Nagypapa is részt vett az eseményekben. Aki nélkül mi tényleg nem lennénk. Kicsit sajnáltam, mert annyira szomorú volt a hangja. De akkor már nem, mikor bezárt ide.

Egyébként szerintem nem csak velünk van a baj. Mikor a Nagyit lekísértem, csak öregeket láttam, Anyu korosztályából szinte csak a pofavizitesek voltak ott. Valahol elvesztettük a fonalat. Az ünnep csak addig érdekes, amíg munkaszüneti nap. Fingom sincs, miért nem érdekel, de nem érdekel. Olyan muszáj-szaga van, pedig már nem is kötelező. Nagyi az előbb ment ki, ő azt mondta, a politika rontotta el az egészet. Meg az, hogy mi már nem hiszünk Istenben, hazában, csak a pénzben.
Jut eszembe, átutalnád a lóvét a múltkori cuccért, amit küldtem?

Aztán válaszoljál ám! Üdv: Gézus