Nem gondoltam volna. Persze mindig is tudtam, hogy Zdravko Zovko fantasztikus (és fanatikus) edző, aki nem először él át ilyen szintű átalakítást, Hajnal Csaba is sokszor kezdte már megújított brigáddal az idényt, de azért mégis bennem motoszkált a kisördög. Úgy néz ki, hiába. Egyre inkább bizonyos, hogy nem csak a csapat, hanem maga a - tágabb értelemben vett - Klub az, ami Európa élvonalába tartozik.

Ekkora mozgás - mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben - után (Dzsomba, Sterbik, Fazekas, Nikolics, Goluzsa, Tóth Józsi el - Sulics, Sola, Perger, Eklemovics, Kertész, Luzsnyikov ide) általában a vezetők, éppen úgy, mint a szurkolók, előkotorják lelkük bugyraiból toleránsabb énjüket, és egy rossz passz, egy védekezési hiba, egy elrontott figura után az ilyenkor szokásos spontán szitkozódás helyett, mintha valami ősi varázslatot mormolnának, félhangosan suttogják: Sebaj, építjük a csapatot...

Az érzelmi tényezőkről akkor még szót sem ejtettünk. Mirza egy ország kedvence volt, Árpi tehetsége még a laikusokat is lenyűgözte, Nándi kitartása és küzdeni tudása minden sportoló számára példamutató lehet. Olyanok távoztak a klubtól, akik óriási népszerűségnek örvendtek, így őket nemcsak játékosként, de emberként (uram bocsá': sztárként) is pótolni kellett. A kétkedők pesszimizmusának oka is inkább ebben volt kereshető.

Az érkezőknek sem volt mindenben szerencséjük. Sulics autóbalesete megerősítette Luzsnyikov leigazolását (és a szerződéshosszabbítást Zsigával), Kertésznek pedig komoly előítélettel is meg kellett küzdenie, amit - számomra teljesen érthetetlenül - egyes „drukkerek” még gerjesztettek is. Szegény Kis Ákos jutott eszembe, akit szintén érdemtelenül kipécéztek egyesek, és ezzel talán föl sem fogták, mennyit ártottak neki, így Balázsnak külön is szurkolok, úgyhogy: Mindent bele!

Talán semmi sem segítette jobban az újak beilleszkedését, mint a régiek meggyőző teljesítménye. Gál Gyula egyszerűen lenyűgöző, még tán sohasem volt ilyen jó formában, ezúttal nem csak védekezésben, de támadásban is. A kis Gulyás lassan fölnő, és a junior válogatottnál szerzett önbizalmát már egyre inkább villogtatja a Fotex mezében is. Perez nem véletlenül vezeti a BL góllövőlistáját, Kirót pedig már lassan a fél ország átkereszteli "Pazarov"-ra - élményszámba menő pazar ziccereire utalva.

Mindig pánikroham fog el, ha arra gondolok, mi lesz, ha Csoki befejezi pályafutását, vagy ha Csárli mégsem a mi kis városunkban szeretne letelepedni és eligazol. Igazán belülről fakadó megnyugvásom oka már nemcsak az, hogy mindketten elkezdték az idényt.

Most már sokkal inkább tartok attól, hogy mi lesz, ha a Csaba úr kap infarktust...