"A Magyar Köztársaság kormánya és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mély részvétét fejezi ki a palesztin népnek, Suha Arafat asszonynak és a gyászoló családnak azért a veszteségért, amelyet Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke halála jelent. Az elhunyt politikus a Közel-Kelet XX. századi történelmének jelentős személyisége volt, akit egész élete során a palesztin nép ügyének képviselete vezérelt. Sorsa összeforrott a palesztin nép önrendelkezésért és az önálló Palesztin Állam megteremtéséért folytatott több évtizedes küzdelmével."

"A magyar kormány reményét fejezi ki, hogy Arafat elnök történelmi céljai a nem túl távoli jövőben megvalósulnak. Bízunk abban, hogy az új palesztin vezetés hozzájárul a közel-keleti konfliktus, az izraeli és palesztin nép történelmi megbékélése érdekében a nemzetközi közösség "Útiterv" néven ismert erőfeszítéseinek eléréséhez. Az Európai Unió tagjaként Magyarország kész aktívan részt venni e célkitűzések előmozdításában."
(2004. november 11.- Miniszterelnöki Hivatal, www.magyarország.hu)

Arafat ismertsége egy popsztáréval vetekedett. A rossznyelvek szerint a jövedelme is, ami nem biztos, hogy az apjától örökölt textilkereskedéséből származott. Az egyik legellentmondásosabb politikus ezentúl nem fogja a sajtót táplálni, már nem lesz hírértéke: hosszú és szintén ellentmondásos betegsége után elhunyt. Tízezrek gyászolnak a gázai utcákon, a fegyveresek megtorlást ígérnek, amiért vezetőjük természetes! halállal - meghalt. Hanyagul, de átgondoltan oldalra vetett (állítólag Palesztinát jelképező) "hálómintás" kendője - a védjegye - eltűnik mindennapjainkból. Nekem nem fog hiányozni.

Kairóban született, de a hivatalos Palesztin álláspont szerint Jeruzsálemben látott napvilágot. Ez végül is tényleg csak álláspont kérdése. Az iszlámista mozgalmárból fegyvercsempész, majd mérnök lesz. Dolgozik Kuvaitban majd megalapítja az al-Fatahot, a palesztin szervezetek összefogó szervezetét. A hidegháború legügyesebb szörföse. Paripát-fegyvert kapott Brezsnyevtől, Castro-tól, Kádártól, sőt még Ceauescu-tól is. Amikor már ők nem voltak, összeborult Szaddámmal is. Még Clinton is beszopta, de ő, mint tudjuk orálisan mindig is fixált volt...

Béke Nobel-díjas kezéhez ennyi vér - szerintem - nem tapadhat. Én inkább "gandhista" vagyok. Egy olyan világban, ahol a Van Gogh név vallási felindultságból elkövetett gyilkossággal hozható összefüggésbe a napraforgók helyett - hogy egy sekélyes közhellyel éljek -, úgy tűnik, bárki kaphat Nobel Béke-díjat, ha érdekei éppen az aktuális főérdekcsapáson mozognak. Ez szerintem szomorú. Nagy ember volt, palesztin szabadságharcos, de nem a béke érdekelte. Csak és kizárólag az arab Palesztina. Lehetőleg úgy, hogy ő az elnöke, mint ez így kicsit később kiderült. Vagy megismerte a nemzetét.

Kétségtelen, hogy a palesztin nemzet és állam létjogosultságának alapjait ő rakta le, ő teremtette meg. Mindenáron. Legnagyobb tragédiája az, hogy az önálló palesztin állam kikiáltását, amiért egész életében lopott, csalt, hazudott, öletett, nem valósíthatta meg, mert nem fogadta el Izrael mindenidők legnagyvonalúbb ajánlatát: és ezzel bukását önmaga idézte elő. Azt hitte, tovább alkudhat, mint a piacon.

A jövő kiszámíthatatlan. Az utódlás folyamatban. Azért biztos vagyok benne, csak akad ott valaki, aki izraeli kollégájával tovább kevergeti a szart.