Mosonmagyaróvári ismerősünk még anno júniusban jelezte, hogy ha már egyszer ekkora hírverést "csináltunk" az Ünnepi Játékoknak, akkor ő érkezik is. Méghozzá a Lakatosok koncertjére. Hiszen Veszprémről beszél Magyarország, és a Világról Veszprém. Meg hát ott van a logóként kikiáltott barokk vár és az érseki palota.

Még alig fitymalott a nyolcason, mikor idősb Rozé Kúra fia, ifjabb Rozé Kúra megérkezett elmaradhatatlan czimborájával, a kocsisával a veszprémi vár kapujába, ahol mi, az Index veszprémi klónja már vártuk, s lecsaptunk rája, mint elektromos rája...

I: - Mi szél hozott erre, Kúra?

Pár hónapja ugyanezekkel a szavakkal köszöntöttem levelezőlistám címzettjeit. Akkor sikeres brüsszeli továbbjutásommal dicsekedtem el, most viszont vegyes érzelmekkel írok.
Nemrégiben ismét Brüsszelben jártam, és július elején igen nagy megdöbbenésemre kiderült, nem kerülök fel a listára, ahonnan majd válogatnak.
Röviden leírom történetemet, az emberiség és az EU-t nem ismerők okulására, azért, hogy egyértelmű legyen: Nyugaton sem kolbászból van a köztisztviselő.

Furcsa eset történt minap. Gizella királyné felébredt. A rossz nyelvek eddig is rebesgették, hogy István nem volt kóser, de bajor Gizi csak nem vette komolyan. Az sem tűnt fel neki, hogy az Ember egész nap az utcákon lófrál, köldököket bámul, kebelre vadászik, ringó fenekek fenekére néz s a poharakéra is, és nap, s még ki tudja, mi szítta, kiélt pofával fekszik este a hitvesi ágyba, s hangosan horkol bűzlő szájjal. Még a gyanú felhőjének árnyéka sem tűnt látszani Gizi napsütötte életének egén, míg bé nem üté a mennykő.