Veszprém, a mi Veszprémünk nem is olyan régen csaknem a "halott város" névre pályázva vonult be Magyarország legeslegújabb kori történetébe. Városi kulturális kínálatunk természetesen volt, de az embernek az volt az érzése, hogy ez a dimenzió valamiféle permanens "téli álomba" merevedett, amire egyébként a nyarak csak még rátettek egy lapáttal. Most pedig hirtelen beköszöntött a fesztiválok kora.

Régen - úgy emlékszem - nem voltak fesztiválok, csak internacionálék, találkozók és kongresszusok. Na jó, volt a táncdal-, de az is csak fekete-fehérben. Aztán jött Márta István meg Müller Péter, és lassan elkezdtek görögni az első kövek a hegytetőn. EFOTT, Kapolcs, Sziget Fesztivál, Volt Fesztivál, Budapest Parádé, mittoménmi...

Veszprém sokáig ellenállt, kitért a fesztivál-lavina útjából, maximum néhány hevenyészett sörfesztivált (panem et circenses) engedett átszivárogni szuperbiztos védelmi rendszerén, mely elsősorban a Gizella-napok átható unalmára alapult. Alakult a legkonzervatívabb liberális város imázsa, készült a szemfedő.

Aztán valahogy hirtelen - vagy mégis inkább szép lassan, fokozatosan? - megtört a jég, és hirtelen egymás sarkára hágnak a különböző fesztiválok és társaik Veszprémben. Tánc-, Kabóciádé, Utcazene-, Kórus-, Ünnepi Játékok, Nyári- ... stb. Harmadnapon feltámadtunk.

Hogy mindez a közelgő Apokalipszis egyik előjele, vagy éppen egy újfajta, élhetőbb kisvárosi lét kezdete, még nem tudhatjuk biztosan. Én ezen a nyáron nem unatkoztam Veszprémben, gyakorlatilag folyamatosan voltak érdekes programok, amiért hálás vagyok mindazoknak, akik munkájukkal ennek a megváltozott érzésnek az eléréséhez hozzájárultak. Köszönöm!

Persze még lehetne fokozni a dolgokat, hiszen nem volt még Veszprém Parádé, Meleg Büszkeség Napja, és a Séden sem találtunk még helyet a Tepsi Szigethez... Nem baj, ami késik, nem múlik. Ahogy a régi mondás tartja: az év idén még sokáig tarthat - sőt lesz jövőre is...