Pár hónapja ugyanezekkel a szavakkal köszöntöttem levelezőlistám címzettjeit. Akkor sikeres brüsszeli továbbjutásommal dicsekedtem el, most viszont vegyes érzelmekkel írok.
Nemrégiben ismét Brüsszelben jártam, és július elején igen nagy megdöbbenésemre kiderült, nem kerülök fel a listára, ahonnan majd válogatnak.
Röviden leírom történetemet, az emberiség és az EU-t nem ismerők okulására, azért, hogy egyértelmű legyen: Nyugaton sem kolbászból van a köztisztviselő.

Június elején, pár nappal a szóbeli előtt vettem észre a postafiókomban behívót. Gyors kétségbeesés, majd készülődés, repjegy, segélykiáltás az origó fórumra (milyen jó az internet). Kaptam is segítséget. A lényeg, hogy minden simán ment, szombattól hétfőig töltöttem betegszabadságomat… Brüsszelben egy sorstársammal (lány volt ráadásul...). Hétfőn szóbeli.

Na, milyen volt? Állat! Komolyan. Életem egyik legjobb állásinterjújának éreztem. Folyékonyan toltam nekik az angolt, szakmai kérdéseknél hibát nem vétettem (én így látom), EU kérdésekre is jó válasz (amikről tudtam, hogy mi a jó)... Nyolcan ültek velem szemben, nyolc országból. Én: asztal, szék, ásványvíz, pohár. Normálisak voltak, semmi gőgősség, hogy: "Na, jöttél a Bukarestből, vagy hogy is hívják?"

Az angol csaj után én tudtam legjobban angolul. Talán ez zavarta őket? Nem tudom, de egy hónap múlva, július elején üdvözöl a postafiókban, hogy "Regret, to inform you...", azaz bocs, kiestél.

Mint rossz álom, olyan volt. Hát ki, ha nem én? És akkor még szerény sem voltam. Többéves EU gyakorlat, gépírói tudás, Office csomagok kívülről-belülről, angol felső, német alapfok.Jöttek a találgatások, de ezekkel nem fárasztok most senkit. A lényeg, hogy az eddigi tesztek 85-95%-a után most a max. 60 pontból 28-at kaptam, amikor 30 volt a minimum.

A. a Jóisten akarta így
B. a francia csaj ott a bal oldalon...

Na mindegy, én az első verzióra tippelek. Annyira hihetetlenül lehetetlen, hogy ennek valami komoly oka van. Talán az, hogy maradjak itthon szépen, ne a négereket és arabokat bámuljam a brüsszeli metróban, ne kozmopolitának neveljem a gyerekeimet, hanem magyarnak, maradjak itthon a családomnak, stb...

Ennek ellenére nem adtam fel, és szóltam a luxembourgi "kapcsolataimnak" (két csaj, akik már egy éve vannak kint), hogy akkor most mi van? Erre írják, nyugi, tanuljam tovább a franciát (ja, elkezdtem, már tudok 1-től 100-ig számolni) és várjak. Készüljek, bármikor indulni kell. Van remény.

Erre ma jön a levél, hogy írjam meg, mikor tudok menni interjúra, álláslehetőség ajánlanak Luxembourgban a fordítói DG-nél (Főigazgatóság). Kezdés szeptemberben, vagy akár augusztusban.

Na az egészből az a tanulság, hogy nyugaton a helyzet ugyanolyan, mint itthon. Nem tudják hétfőn, mit csinálnak kedden. Azzal a különbséggel, hogy ezt igen magas szervezettséggel művelik.

Tavaly (!!!!!!!!!) májusban kezdődött, a többiek most kerültek listára, van, aki még nem is volt szóbelin. Ez egy tatár-török-osztrák-német-orosz sújtotta országban, ahol mindenki a mának él, mert ki tudja, lesz-e holnap - szóval itt ez nagyon hosszú idő.

Akárhogy is lesz, a tanulságok:

- Brüsszelbe másodszor jutottam ki, kifizették az utamat, már ezért megérte. (Bár ez túlzás, hogy dögölnének meg).
- Megismertem egy igen nagy kitartást és távlatokban való gondolkodást igénylő felvételi folyamatot. Maguk a tesztek, a szóbeli nem volt nehéz, bár én a C-re (titkár/irodista) jelentkeztem, mert nem volt egyetemi diplomám az A-hoz (ez a legfelső kategória, ezt a kettőt hirdették meg).
- Akkor biztos valami, ha már elmúlt. Én a szóbeli után elkezdtem a franciát, számoltam, hogyan jövök ki havi 800 ezer forintnak megfelelő euróból (jól), mennyi lesz a lakás, stb.
- Rájöttem, van értelme itthon is élni. Végül is tízmillióan itthon vannak. Van hol laknom, van munkám, még a bérlőimről is itthonról "gondoskodhatok". Ráadásul az informatika tanárit nagyon szeretem, még van három év.

Ha sikerül? Naná, hogy megyek. Igaz, akkor sok sértődött arctól fogok elbúcsúzni. Munkahelyen a főnök, aki nehezen emésztené meg, hogy bocs, két hét múlva lelépek. Most lettem közös képviselő, még át sem vettem a feladatomat, már húzok is el. Szegény öregeknek új képviselőt kell választani. Majd az lesz, aki el tud jutni az OTP-be, postára úgy, hogy közben nem kell újraéleszteni. Most gonosz voltam, de látszik, hogy miért én lettem...

Bárhogy is lesz, a kapcsolatot mindenkivel tudom tartani, ráadásul egy brüsszeli tudósító még az Index Veszprémnek is jól jöhet...

Na, de ne siessük el a dolgokat.

- eutista -