Furcsa eset történt minap. Gizella királyné felébredt. A rossz nyelvek eddig is rebesgették, hogy István nem volt kóser, de bajor Gizi csak nem vette komolyan. Az sem tűnt fel neki, hogy az Ember egész nap az utcákon lófrál, köldököket bámul, kebelre vadászik, ringó fenekek fenekére néz s a poharakéra is, és nap, s még ki tudja, mi szítta, kiélt pofával fekszik este a hitvesi ágyba, s hangosan horkol bűzlő szájjal. Még a gyanú felhőjének árnyéka sem tűnt látszani Gizi napsütötte életének egén, míg bé nem üté a mennykő.

A saját udvarán szopogatta ásványvizecskéjét, mikor késztetést érezett, hogy megmozgassa kicsit, amúgy mostanában elhanyagolt habtestét. Nem kellett soká bandukolnia. Amint meglátta, földbe gyökerezett lába - tudta, miatta volt a késztetés, hogy Eddásan fejezzük ki magunkat -, mint mesebeli, de biztosan Béka királyfi hűsölt a habokban, az aki hívta. Egy csók és más semmi: ennyi kellett, s Gizella szemei nemcsak a csipától tisztultak ki, de a Tisztánlátás Békakirályfiának csókjától fel is ébredt csipkés félálmából. Rájött, nem ő csalt a csókkal, hanem ő az, ki megcsalattatott.

Gizi már nem először látta. Szép volt, sudár, mint jegenye, alig lehetett több úgy öt évesnél, de Pista teljesen elbűvölve vetette magát bele vele az életbe. F. Eszti válla hófehér volt, kacérkodó, elhódította tőle nemcsak Istvánt, de az egész várost. Gizinek csak most tűnt fel: van élet Veszprémben! A féltékenység zöld ördöge a gyanakvás ébredésével együttesen zökkenté vissza az asszonyt a valóságba: itt ő biz átveretett.

És ahogyan most körbenézett, látta: Szodoma és Gomora jöve el városába - mindenütt pajzán némberek, iszákos férfiak az utcán fogyasztják fertelmes nedveiket, úgymond "szomjuk" oltása végett, majd fetrengenek részegségükben a köznek terein; az embereknek túl jó kedvük van, sok az idegen, jöttment, mindenféle izgatással vádolandó olcsó, utazó zenészféle, kik puszta jelenlétükkel mérgezik a közrendet s erkölcsöt. Gizi tudta: ez nem mehet így tovább.

Azonnal döntött: F. Eszti vállának véget kell vetni. Kiadá a parancsot, a város végbélként kiürült, majd az ég is beborult és az eső is eleredt. Itt tartunk.