Néhány nappal az uniós választások előtt zavarban vagyok. Egyrészt azért, mert még mindig nem tudom, hova tartunk, másrészt már azt sem tudom, most bel- avagy külpolitikai kérdésről kellene-e szavazni...

Néha feltűnnek a televíziós csatornákon fizetett választási hirdetések, de valami címeres melegítős, vigyorgó pasin, egy másik fazonon, aki a csajáról elmélkedik, na és egy idős hölgyön kívül, aki szerint mások csak beszélnek, nos, én semmit nem látok vagy hallok.

Minden veszpréminek - szerintem - így vagy úgy, de köze van a pláza-megnyitóhoz. Vagy ott volt testben; vagy csak lélekben, mert hallott róla és azóta is bánja, mit kihagyott ki… Hadd ne minősítsem azt, amikor az emberből kitör az "őserdei", elvégre magam is ember vagyok, s ezért valószínű, hasonló helyzetben belőlem is kitörne. De, hogy mégse, családommal inkább el sem mentünk a megnyitóra, hiába erőlködtek a harmincezres házimozijukkal, meg a háromezres porszívójukkal, csak azért sem!

Mint azt minden veszprémi tudja, tegnap megnyílt a Balaton Plaza a Budapest úton. Hosszú várakozás után a tömeg 17 órakor benyomulhatott, és ostrom alá vehette az üzleteket. Nem meglepő, hogy az akciós árleszállítások miatt egyfajta hisztérikus hangulat lett úrrá az érdeklődőkön. Az Illegál Kommandó már kapunyitás előtt egy órával az épületben volt, így a nyitás előtti és utáni percek hangulatát is megtapasztalhatják alábbi képriportunkban.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

A történet, amit most elmesélek, nem a minap esett meg velem és egyik haverommal. Ám mindenki számára izgalmas lehet, hiszen lényegében egy túlélő kalandnak is felfogható. Bár egész másként indult, aztán valahogy mégis majdnem az lett belőle

Várpalotára indult két srác egy (ha jól emlékszem) júliusi délutánon. Veszprémben, a restiben még jól fel is tankoltak, már csak a kiszáradás veszélyének fennforgását leküzdendő. És a forintokat nem kímélendő.