...milyen lesz a viszonyom a plázával. Eddig is volt gondom ezen „modern” agórákkal, míg Pesten vagy Fehérvárott vitt oda a balsors. Most azonban itt van, állítólag az enyém, a városom közepén, mint a fogyasztás és életforma új emlékműve. Újabb Való Világ. Én meg használhatom. Öt éve kellett volna, hogy megépüljön. Ma már minek?

Azt hiszem, félek tőle és féltem a várost is. Nem lehet helyesen használni. Nem épít, rombol. Nem azért megyünk oda, mert ott megtaláljuk, amire szükségünk van, hanem mert kíváncsiak vagyunk. Féltem a kereskedelmet, a kis üzleteket. Semmivel sem jobb ott a kínálat, mint bárhol a városban. És a nyitva tartás sem európaibb. A kertek alatt csendben nőnek a plázacicák a plázakandúrok nagy-nagy örömére...

A mozi az egyetlen, amivel megbarátkoztam. Erkölcstelen anyagi érdekből. Már nem kell városba utaznom, ha új amcsi filmet akarok nézni. Popcornos környezetben nézhetem a ganze neu múvikat… Ha értékes európai filmet akarok nézni, amúgy sem plazába megyek, hanem lehúzom a netről és kivetítem projectorral a falra. Ja, és 150 forintért veszek a Sparban vajas pattogatott kukoricát, amit 2 perc után forrón veszek ki a mikróból, és azzal nézem a mozit, akivel akarom, és a távirányító az én kezemben van.

A mai fiataloknak amúgy nem sok esélyük van arra, hogy tető legyen a fejük felett, (lásd lakásvásárlási támogatás, ingatlan árak, lakásárak), a Plaza ezt megoldja. Nem lesznek hajléktalanok. Böngésznek majd a butikokban, randevúznak, és jó esetben bekapnak valamit...

Majd megszokjuk, hogy van. A mi plazánk. A "mindenkinek van plazája, csak énnékem nincsen" című új stílusú nóta a régmúlt. Helyette ajánlom: "Plázádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar; / Bölcsõd az s majdan sírod is, / Mely ápol s eltakar."
Veszprém feladta! Szobrot állított az enyészetnek. Nem az első... s utolsó sem leszen.