Utálom a szeptember elsejét. Hogyhogy miért?! Mert diák vagyok, egy hallgató! Akinek annyit kell hallgatni, hogy az másnak is sok lenne! Most, hogy már megint szeptember eleje van, a pedagógustársadalom lesben áll, és ha hibázok, már kezdődik is a szívatás. Az sem lenne csoda, ha az idegosztályon végezném a szemeszter végére! Csoda, hogy a nebulófejemben összeállt néhány stratégia a túlélésre?!
Annyira szeretnék már hallani olyan tanévnyitó gondolatokat, amelyek arról szólnak, hogy rengeteg a gyerek, a pénz meg csak úgy ömlik oktatási rendszerünkbe, így iskoláink eszközökkel nagyszerűen ellátottak, tanárainkat jól megfizetik és egy családnak sem okoz anyagi gondot, hogy csemetéit elindítsa a tudás birodalmába.
Nos, polgártársak, ébredjünk fel, és nézzük a piszkos realitásokat!
Végy egy kétszer kétsávos utat a fővárosban, irányíts oda közel félszáz kamiont, szereld fel mindegyiket szupererős hangtechnikával, majd mindezt gyűjtsd össze egy téren, de ne feledkezz el hatszázezer ember részvételéről, illetve félmeztelen lányokról sem. A végeredmény Budapest legnagyobb felvonulása, nyárbúcsúztató bulija, a Budapest Parádé. Szumma: 70 fő detoxban, 5 fő kórházban, 2 db szívinfarktus, 500 köbméter szemét, 1 fő megtámadott rendőr, valamint 1 db megrugdosott rendőrségi jármű. Az Index Veszprém is képviseltette magát a helyszínen.
Féltem a közlekedési káosztól, az iszonyatosan belendülő áraktól, meg persze egyáltalán attól, hogy jó görögösen beletojnak az egészbe és nem készülnek el. Erre megcsinálták. Nem is akárhogy. Én meg sárgulok az irigységtől, és teszem a fogadalmakat, hogy ha legközelebb Európában lesz olimpia, tot sicher, hogy ott leszek!
Az egyszerű magyar halandók előtt néhány nappal ezelőttig jótékony homály borult a World Anti-Doping Agency (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) létezésére. Persze, azt tudtuk, hogy a doppingolás egyre nagyobb probléma az élsportban, és hogy az ellenőrzés is egyre szigorúbb, de ennek szervezeti működése nem igazán izgatott bennünket. A dobóatlétáink szereplése körül feltámadt és továbbgyűrűző botrány sajnos megtanított bennünket néhány dologra...
Csak eljátszadoznék egy rövid gondolattal, milyen lenne Magyarország és az itt rendezendő Olimpia, ha István királyunk nem tagozódik be a kereszténységbe, hanem beőrli Európát a pogányságba...
Túl vagyunk az első csalódásokon, meglepetéseken, botrányokon, könnyeken és dühkitöréseken, vagyis eltelt az olimpia nagyobbik fele. Az istenek vigyáznak Hellászra, ráadásul szép lassan csordogálnak a magyar sikerek is, így nem meglepő, ha milliónyi honfitársunk cövekel le naponta hosszabb-rövidebb időre a tévé elé. Persze árnyékos helyek mindenhol vannak...
A Séd mozi korábban hideg volt, kényelmetlen, vizes, drága és a filmeket is csak több hónapos késéssel lehetett "lehozni". Mindezek ellenére sokan ragaszkodtak hozzá. Ma is sokan ragaszkodnak az épülethez - vagy annak reménybeli hűlt helyéhez. Most nem a konferenciaközpont vs. ifjúsági centrum projektekkel foglalkoznék, hanem azzal, ami van.
A magyar történelem és gazdaság fejlődése szorosan összefügg borkultúránkkal. Engedjék meg, hogy pár ismert, vagy kevésbé ismert tényt közöljek Önökkel, mely gondolatok a füredi borhéten születtek, Figula úr borának kortyolgatása közben, enyhén illumináltan.
A Rock & Roll zene gyökerei a századelőre nyúlnak vissza. Eredendően amerikai zene, közvetlen elődjének a 40-es évek Rhytm and Blues irányzata tekinthető. A mai értelemben vett Rock & Roll születését 1954-re datálják, amikor Bill Halley sikerre vitte a ma is mindenki által ismert "Rock around the clock" című számát. Hamar népszerűvé vált a fiatalok körében, akik szakítani akartak szüleik szokásaival, zenéjével és táncával. Az ún. Rock & Roll forradalom nemcsak zenében, táncban, öltözködésben nyilvánult meg, hanem a fiatalok egész új életformájában is.