A Rock & Roll zene gyökerei a századelőre nyúlnak vissza. Eredendően amerikai zene, közvetlen elődjének a 40-es évek Rhytm and Blues irányzata tekinthető. A mai értelemben vett Rock & Roll születését 1954-re datálják, amikor Bill Halley sikerre vitte a ma is mindenki által ismert "Rock around the clock" című számát. Hamar népszerűvé vált a fiatalok körében, akik szakítani akartak szüleik szokásaival, zenéjével és táncával. Az ún. Rock & Roll forradalom nemcsak zenében, táncban, öltözködésben nyilvánult meg, hanem a fiatalok egész új életformájában is.

Vasárnap reggel ülök a klotyón, olvasom a helyi vasárnapi sikolyt, amikor megtalálom a meglepit: Rockmúzeumot szeretne létrehozni a megyeszékhelyen Dióssy László, Veszprém polgármestere. Tervéhez most befektetőket és patrónusokat keres. Mi a fene, ennyire ubiszezon lenne? A polgármester a közelmúltban Amerikában járt, és útja közben ellátogatott a clevelandi rock and roll hírességek csarnokába. Az ottani élmény olyannyira magával ragadta, hogy hazaérkezése után azon kezdett el gondolkodni, Magyarországon is létre lehetne hozni egy hasonló létesítményt. Ez lenne a veszprémi Rockmúzeum. Arra a kérdésre, hogy Veszprémben hol lenne lehetőség berendezni ezt a múzeumot, a polgármester azt válaszolta, lehetne kialakítani egy ilyen helyet a leendő multifunkcionális csarnokban, vagy ha nem sikerül, megkötni az opciós szerződést a Séd mozi épületére, akkor felmerülhet az ingatlan ilyen jellegű hasznosítása is.

Még mindig ülök. Nem a megfelelő helyen meredve le. Meg voltam róla győződve, hogy a rock lázadás, szókimondás, a társadalmi normák kereteinek feszegetése, erre jön egy magyar politikus, és múzeumot akar neki építeni... Igaz, hogy egy olyan amerikai nagyváros mintájára, ahol legalább 15 fürdő van, pedig ott a tenger. Ahol a futballpálya kicsit nagyobb. Ahol az infrastruktúra kicsit fejlettebb. Ahol bár kétlem, hogy ismernék, vagy szeretnék a kézilabdát, mégis biztos vagyok, hogy van olyan csarnok, ahol akár kétszázezer nézővel is meg lehetne rendezni egy Fotex meccset. Ahol a kórház elhelyezését nem úgy oldották meg, hogy levették a főútvonalat jelző táblát. De ne kukacoskodjunk, nekünk csak múzeumra tellene.

Elképzelem a kiállítási tárgyakat. Laux Józsi beszakadt dobbőre, ami balesetet szenvedett Füreden a ’70-es években, egy hakni során. Várszegi Gábor turné fogkeféje, Cipő lyukas cipője, esetleg Zalatnay piros pöttyös melltartója egy különteremben. Egy másikban Delhusa albán rokonságának portréi. A harmadikban homok a szélben. Ott lehetne még Sztevánovity Zorán négy akkordja, Dusán HB-s dalszövegíró cerkája, Koncz Zsuzsa haja. Aztán Deák Bill ismeretlenebb lába, Sziámi ismeretlenebb fele, meg egy dokumentumfilm a Beatrice nyolc órás munkájáról. Sirály!

Még mindig ülök. Nem konveniál nekem valahogy ez az egész - rock-politika-múzeum? Aztán ahogy a közlekedőedények elvén jön a gondolat a gond helyett, s vele a megoldás és a megkönnyebbülés: múzeumba rakni = bezárni. Múzeumba zárni a lázadást, a szókimondást, mert az ma nem kívánatos. Aztán vegyünk jegyet, hogy megnézhessük, milyen volt lázadozni, odamondogatni. Jó, mi?