Hollandiában tegnaptól köztudott, a nyár többnyire arra a napra esik, amikor vagy magyar költők, vagy úgyszint magyar prédikátorok járnak arra. Egyéb magyarázat nem lehetséges arra, hogy mégis miért volt trendi a tizenhetedik századtól kezdődően Hollandiába járni. Hogy miért pályáztak több hónapos gyaloglásra, majd több éves szívásra különféle teológiákon eleink, akikre utóbb biztos gályarabság várt? Minderre kétféle magyarázat elképzelhető: vagy ilyenek voltak az akkori uniós pályázatok, vagy gályákon keresztül vezet a költészethez az út.

Trendi volt tehát a németalföldi kirándulás még azokban az időkben is, amikor nem csak egymással olykor hadban álló pályázati rendszereket, hanem hasonló intenzitással portyázó portai seregeket, valamint a NATO-kompatibilitástól egy kicsit történelmi távlatokban álló osztrák regrutákat kellett meggyőződésüktől és érdekeiktől mentes policykra rábírni. Magyar értelmiségiek holland zarándokútja ma sem mentes a rögöktől, de változatlanul tanúsíthatjuk: a lényeg az elhatározás és a bab.

A bab, vagy bármely toposz, ami a Magyarországhoz csatolt uniós világ eszébe jut, juthat, vagy juthatott volna csupán mindabból, amit kulturálisan még nem adtunk át, de igyekszünk. A matéria tehát, melyből vagy leves vagy poézis lesz. Ezer sebből verző kis hazánk ezer ötlettel. És ezek mindegyike mindegyik ezer sebből vérzik - mondaná a metafizikai fájdalmaitól gyötört költő, de mára már álságos nálunk a fájdalom.

Itt ülünk, egy nappal a holland nyár után, mely szerencsére épp egy szombati napra esett. Az árnyékban is jártunk, ami nagy szó itt Hollandiában, ahol csak azért nincs árnyék, mert nem süt a nap. Ha nem süt a nap, akkor nincs az árnyéknak referenciális tartománya, mondta erre a királylány, de mégsem ez lett a nap tételmondata. Hanem az, amikor Peti - enyhítendő az oktalan feszültséget - vállaltan hektikussá alakult időbeosztásunk még ehhez képest is reménytelenné vált pillanataiban a "miért nem megyünk már és honnan is késünk el" típusba tartozó anakronisztikus, de közös kérdésünkre úgy válaszolt: ha elérünk a hídhoz, akkor majd átmegyünk rajta.

A hídmester jelenti: másnap hajnalban sajtfondüt ettünk almával, a sör éppen elfogyott, a királylány dolgozik, az eső éppoly holland mint a nyár, és Ruigoordban már tudják: ők magyar költők tenyeréből esznek.

jota