Veszprém - Európa Kulturális Fővárosa. Még leírni is szép ezeket a szavakat, hát még belegondolni, mit is jelentenek. Innovációt, ismertséget, fejlődést, munkahelyeket. No meg persze kultúrát (ami akár a csapból is folyik). Mert végül is EZ a fa, amit nem mindig látunk az erdőtől.

Hát pályázunk mi is. Ez elment javasolni, az kapott rajta, ezek megvizsgálják, azok kitalálják, ez az icike-picike… No, azt még nem tudjuk. Várunk egy icike-picikét, aztán majd meglátjuk.

Néhány barátom első reakciója "nem vak ez a ló, csak bátor!"-szerű (Fideszes verzióban: "merjünk nagyot álmodni!") volt leginkább. Vagyishogy elöntötte őket a nyugalom. Az esélyteleneké. Pedig azt kár megelőlegezni, mert a végén még beteljesíti önmagát.

Azon kell gondolkodni, hogyan lehetnénk valódi játékosok, ha már felmerült, hogy benevezünk egy fordulóra. Először is kell hozzá összefogás, idea, kreativitás, magabiztosság, majd végül (és utolsó sorban) pénz. Kezdve a legkevésbé fontossal: vajon mennyi pénz is kellene hozzávetőlegesen? Kiindulva az eddigi példákból ez az összeg 2 és 15 milliárd forint közé tehető, amelynek körülbelül a felét kell valahogy a városnak kiizzadnia (városunk éves költségvetése uszkve 13 milliárd ficcs, melynek is szép szelete normatív jellegű - nem költhető akármire).

"Én megmondtam" - mondják most néhányan (meg). Ettől függetlenül fenntartom, hogy ez a legkevésbé fontos dolog. Nézzük inkább a magabiztosságot. Idéznék egy levélből, melyet minap kaptam: "Néhány éve arról folyt még a vita, hogy miért halott város Veszprém. Az a tény, hogy ma komolyan felvethető a gondolat, hogy Európa kulturális fővárosa legyünk, önmagában is igazolja eddigi és további közös erőfeszítéseinket." Ez még sajnos nem a magabiztosság hangja – legalábbis az én értelmezésemben.

Idea és kreativitás - ezzel kapcsolatban már biztatóbban alakulnak a dolgok, hiszen a fent említett levél társadalmi párbeszédet kezdeményezett. Valóban jó ötlet a városlakók elképzeléseit is feltérképezni, bár egy körlevél ehhez még nem elégséges. Néhányan (okkal vagy ok nélkül) vonakodnak ötleteiket (szellemi termékeiket) közkinccsé tenni anélkül, hogy pontosan tudnák, mi lesz azoknak a sorsa, milyen szerepük lesz majd esetlegesen azok megvalósításában. Látjuk a célt, de hogy a cél közös, erről még sokakat meg kell győzni Veszprémben.

Ebből is következik, hogy az összefogás (mindennek az alapja) még utópia. Vannak jó jelzések: a képviselőtestület egyhangúlag döntött a pályázat beadásáról. Ugyanakkor a versengés is rögtön beindult, a helyi Fidesz-MPP honlapot készített - mintegy demonstrálva, hogy a városvezetés előtt jár egy lépéssel. Hát igen, nehéz belátni, hogy bizonyos utakat csak vállvetve tehetünk meg, és csak együtt érhetünk célba...

A kultúrfővárosság kérdését nem lehet politikai megközelítésből kezelni. Jellemző, hogy Grazban az előkészítő munkálatokat egy pártfüggetlen (illetve mindkét oldalról elfogadott) szakmai koordinátor végezte. A politikusok leginkább csak bólogattak és kalapoztak, hogy üzemanyag is legyen, ami hajtja a gépezetet. Van még mit tanulnunk…

Az EKF-ség közelébe jutni is kemény feladat (főleg elnézve néhány rivális anyagi és adottságbeli lehetőségeit), de nem lehetetlen. Az első rostán túljutva az lesz a kérdés, hogy felül tudunk-e emelkedni saját korlátainkon, vagy inkább háziversenyt rendezünk felelősséghárításból és jövőbeli bűnbakkeresésből. Szépen versenyezve ugyanis nem csak az első hely lehet értékes.

Addig pedig szorgalmasan tanulmányozhatjuk az előpályázatot, és jobb híján sírva röhöghetünk az olyan kérdéseken, mint kedvencem, a 9.a jelű: "A város és az adott régió turisztikai vonzereje. - Önálló, egyedi vonzerők száma, jellege." Hát akkor kezdjük számolni együtt. "Egy, pincércsajok a Piazzában, kettő..."