Elfogyott a centiméter, végéhez ért a nagy leszerelőshow. Kifújt szép hagyományunk, a sorkatonaság. Néhány fiatal valószínűleg még a Megasztár vagy a Kísértés fejleményeinél is árgusabb figyelemmel követte ezeket az eseményeket - ez a történet legalább az ő valóságukról szólt.

Az utóbbi évszázadok egyik legundorítóbb fejleménye volt a sorkatonai szolgálat. Undorító, mivel azt jelezte, mindig résen kell lennünk, bármikor lehet háború. Ha pedig helyzet van, akkor visszük az ifjakat - 6, 9, 12, 18, 24, 36 hónap kemény fókázás (gy.k. 'felmosás') és lelki terror nyilván megfelelően felkészítette őket egy ilyen típusú probléma megoldására.

Anyai nagyapám golyót kapott a hasába a második világháborúban - valahogy hazavonszolta magát. Egyik nagybátyám '68-ban megjárta Csehszlovákiát - azt sem tudta, hol van. Egy barátom a '90-es évek elején kiosztott éleslőszerrel a kezében cidrizett valahol a déli végeken - utólag rakta össze az eseményeket.

Persze ezzel vége a nagy buliknak, élményeknek, hatalmas berúgásoknak, a "kopaszok" szívatásának... stb. is. Remélem, fiataljaink ezt majd valahogy feldolgozzák nagyobb lelki törés nélkül. Berúgni a haverokkal is lehet...

Azért ott van még az a fránya sorozás, mint fenyegető rém - lehet, hogy egyszer, a nem is olyan távoli jövőben visszacsinálják ezt az egészet? Megint félnem kell majd, ha testileg-lelkileg egészséges vagyok? Ez nagy valószínűséggel meglehetősen kamikáze-szerű lépés lenne bármelyik párt(ok) részéről, ezért a valószínűsége igen csekély.

Hátradőlhetünk, megdörzsölhetjük a kezünket és várhatjuk a híreket a magyar tengerészgyalogosok hősi tetteiről. No jó, ez még igencsak a jövő zenéje, de azért bízzunk a szerződéses és hivatásos haderő beválásában. Végül pedig reménykedjünk, hogy Kossuth Lajosnak nagyon-nagyon hosszú ideig nem kell üzennie semmit ide, Közép-Európába.