Ismerem Illésfalvi Ivánt. Jól ismerem. Művelt, jó humorú, szeret és tud énekelni, mellesleg egész tűrhetően kezeli a gitárt. Ja, és játszott egy zenekarban, a Lustban, de az sajnos feloszlott. A közelmúltban elkészített egy lemezre való nótát. Ezt mutatta meg a maroknyi, de lelkes közönségnek, a megyei könyvtár udvarán. Egy szál gitár kíséretében. A tiszta élőzenénél nincs jobb.

A Csikász Galéria az utóbbi időben a kortárs magyar képzőművészet veszprémi bemutatóhelyévé vált, ám a most látható tárlat – a Veszprémi Művész Céh kiállítása – nem igazán illeszkedik az itt megszokott színvonalhoz. A céh legutóbbi csoportos kiállítását, ha jól emlékszem, fennállásának 15 éves évfordulója alkalmából rendezték a VMK-ban. Ez a mostani is inkább való egy helyi műv. központba, ahol „a mi festőink” bemutathatják a városnak, mi sül ki abból, ha valami rajzeszköz vagy ecset kerül a kezükbe.

A február óta húzódó bábszínházi igazgatóválasztás meglehetősen nehéz helyzetet teremtett a Kabócában. Az évad lezárult, a következő még nincs meghirdetve, s az új igazgató még mindig nem foglalhatta el helyét. Pedig Kovács Gábornak izgalmas tervei vannak. A gyerekelőadások mellett stúdiószínházat, bábtáborokat, konferenciákat, utcaszínházat tervez. Arról is megkérdeztük, hogyan érzi magát a választást kísérő politikai hercehurcák után.

A Veszprémi Nyári Fesztivál kifejezést hallva nekem egy koncentrált és mozgalmas eseményfolyam ugrik be, sörsátorral, borutcával, sok-sok színpaddal - kulináris és kulturális ingerekkel, melyek egyszerre bombázzák érzékeimet. A VMK programszervezői azonban sajátosan értelmezik a „fesztivál” szót, és már ötödik éve rendezik meg ezen a néven azt a laza programsort, mely nyugalmas városunk ernyedt békéjét nem dúlja fel, de csendben - többnyire félreeső udvarokban - élményhez juttatja a zene és a tánc szerelmeseit.