Tegnap este tíz óra tájban még nyoma sem volt annak a delejes hangulatnak, amely nagyjából éjféltől vette kezdetét a Színházkertben. Bár a DJ színpad aktuális korongfelelőse igyekezett jó néhány ütős lemezzel, többek közt a Bangles Walk like an Egyptian című számának hardcore verziójával fellelkesíteni a közönséget, inkább csak egy békésen italozó, egykedvű tömeg dobolt a lábával.

Takáts Eszter és Lukács Sándor tanítvány és mestere felállással jelölik magukat. Esztert ismerhetjük az előző évi Esti Tea, valamint a Pavilon zenekarokból. Sándor az Úr 1980-as évei táján, a vicces nevű, és többek között annak idején sikerekben gazdag Tarhonya Kedélyzenekar frontembereként kezdte beírni magát kis hazánk kultúrtörténelmébe.

Volt valami szinte már perverz tudatlanság abban, ahogy a magyar közvélemény egy jelentős része értetlenül vette tudomásul Kertész Imre irodalmi Nobel-díját 2002-ben. Bár a tájékozott olvasóközönség elismerte jelentőségét, és a svéd akadémia is teljes joggal tüntette ki, az írói attitűd, illetve a kegyetlenül markáns nyelvezet a mai napig nem hozta meg számára az igazi népszerűséget.

Kitört a vakáció kis és nagy diákoknak. „Ha végre itt a nyár, és meleg az idő az ember strandra jár…”, vagy éppen nyaralni indul a nagyszülőkhöz, otthon tölti a jól megérdemelt pihenését játékkal, olvasással, kirándulással… és van, aki rendszeres vagy kezdő táborlátogató.

Az idei évben is sok színes programmal csalogatták a kicsiket és a nagyokat is a különböző táborok. Mindenki találhatott magának érdeklődésének és pénztárcájának megfelelőt.