A Petőfi Színház az utóbbi időben nem a színházi eszköztár változatosságával tette próbára nézőit, így a Katakomba Művészeti Műhely előadása veszprémi viszonylatban mindenképpen kísérletnek tekinthető. Nemes Nagy Ágnes és Balázs Béla művei a szimbolista színház nyelvén szólalnak meg a Játékszínben a Petőfi Színház három színészének részvételével.
Az elmúlt évtizedekben számos vendéglátóegység kapott már helyet a Várkertben. Volt köztük nyereséges és kevésbé prosperáló. Most Mészáros Zoltán álmodott oda egy minden igényt kielégítő komplexumot. Úgy véli, jó gondolatokkal és hozzájuk társítható megfelelő mennyiségű pénzzel sikeres lehet a hely.
Balogh Elemér, akinek A rátóti királytalálkozó című kötetét tegnapelőtt mutatták be Budapesten, kritikus szemmel méregeti a körülötte folydogáló közéletet, s mivel itt él Veszprémben, ha a kötetet olvassuk, nem árt időnként feltenni magunknak a kérdést, nem minket izélgat-é egyik-másik szereplője képében.
A Katakomba Művészeti Műhely Alapítvány előadása a Játékszínben
A Katakomba Művészeti Műhely Alapítvány június 6-tól 10-ig öt alkalommal várja a közönséget a Latinovits Zoltán Játékszínbe. A rendhagyó előadások során két darabot láthatnak az érdeklődők, Balázs Béla: Tündér című misztériumát, és Nemes Nagy Ágnes: Ház a hegyoldalon című művét. A bemutató időpontja: 2005. június 6., este 7 óra.
Kamper Lajos stílusa dekoratív képei mérete, színei, a kanyargó vonalak, melyekkel még szigorúbban szerkesztett munkáin is találkozunk, jól esnek a szemnek. Képein rend van, annak ellenére, hogy a művész könnyedén lépi át figurális és absztrakt határait. A grafikák a legkülönbözőbb irányokba terelgetik gondolatainkat, melyek kicsit talán túl könnyedén ugranak egyik helyről a másikra. Időzni nem időznek sokat sehol.
Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a Nagy Könyv 100-as listájára kit szavazzak be, a Zabhegyező könyörtelenül utat tört magának elmémben, és nem fért ahhoz kétség, hogy megtanulom leírni Salinger nevét. Mert annak idején találkozásunk szerelem volt - első látásra. Nem tagadom, hogy egy tiniknek szóló matiné hívta fel rá a figyelmem. Elég volt az a pár suta gondolat, ami elhangzott Holden Caulfield-ről - a Zabhegyező főhőséről -, és tudtam, nincs mese, Ő kell.
A hat napos Táncfesztivál záróakkordjaként a vasárnap esti kánikulában, a Magyar Állami Népi Együttes záróelőadása előtt a szokásos politikusi részvétellel kiosztották a zsűri által megítélt díjakat és diplomákat. A hagyományokhoz hűen több mint tíz díj talált gazdára, ám érdekesség, hogy a fesztivál szervezői általa alapított Postscriptum-díj idén elmaradt.
A Tánc Fesztiváljának utolsó előadásaként láthattuk a Séd Filmszínházban Puttó-Juhos István csapatát. Frenák Pál társulata mellett ez a szlovák-magyar formáció hivatott képviselni a fesztivál nemzetköziségét. Kevesen ültek a nézőtéren, pedig a Vibrations című koreográfia olyan egyéni hangot ütött meg, mely az egy hétnyi tömény tánctól már-már fásulni kezdő fesztiválnézőnek is élmény tudott adni.
Szabó Réka: KARC - szabad ötletek színészekre és táncosokra
"Mi is látjuk, hogy zajos, folyton rohanós, harsány, sokszor durva. És mégis milyen magányos, tele falakkal, lehúzott rolókkal. Rideg arcú, mégis kiszolgáltatott. Kirakatai csillognak.
Karja, arca máshol; vágya bent, élte kint. Fejen állunk, ránézünk, nevetünk." Szabó Réka
Örök mesetörténet elevenedett meg a Petőfiben tegnap. Bozsik Yvett táncosai a Hamupipőke adaptációjával lepték meg a szépszámú nézősereget. A Bál, avagy a táncos mulatság című darab mindenki számára érthetően mesél emberi sorsokról, kapcsolatokról, vágyakról, nőkről és férfiakról, beteljesületlen álmokról, valamint arról, hogy mindenkinek van egy hozzátartozó fele, még ha az nem is egészen olyan, mint amilyennek megálmodtuk.