A Katakomba Művészeti Műhely Alapítvány június 6-tól 10-ig öt alkalommal várja a közönséget a Latinovits Zoltán Játékszínbe. A rendhagyó előadások során két darabot láthatnak az érdeklődők, Balázs Béla: Tündér című misztériumát, és Nemes Nagy Ágnes: Ház a hegyoldalon című művét. A bemutató időpontja: 2005. június 6., este 7 óra.

Balázs Béla: Tündér - (misztérium)

Őszi este egy fenyvesektől körülölelt erdészház kertjében, egy „máshonnan jött napon” a szél, akár a faleveleket sodorja egymáshoz és választja szét az alakokat. És felettük a szemlélődő telihold. Az elemek párbeszéde fejünk felett, közöttünk, bennünk...

A szövegen a próbák során a színészekkel együtt végzett dramaturgiai munkát a darab szellemiségéhez való hűség vezette. A zene nem kísérő szerepet tölt be, hanem mintegy párbeszédben van a színészek játékával. Az egyszerű anyagokból kialakított, szimbolikus felosztású tér is a misztérium költőiségét emeli ki.

Balázs Béla így írt fiatalkori naplójában a vándorlásról: „...Aki vándorol, az nem akar az élettől semmit. Az nem akar valahol, valami lenni. Hiszen minden helyet odahagyva, örökös újból kezdés volna. Aki vándorol, az nem keres eredményeket. Aki megismerni akar anélkül, hogy megtartani akarna! Hát ez nem az akarat nélküli szemlélet? ...Nem csak Faust-érzés, nem is csak az örök megismerés mámora, az örökös válás melankóliájával fűszerezve. A Nirvána mindenható, mindenek felett álló nyugalma is benne van.”

Az előadás szereplői: Viola – Palásthy Bea, Fanny – Újhelyi Kinga, Olivér – Bokor Barna, Fridolin – Baksa Imre
Látvány: Bakos Ildikó szobrászművész.
Zene: Wittek Béla gitárművész, közreműködik: Kührner Krisztina (csellóművész)
Játékmester: Baksa Imre
Rendezte: Rideg Zsófia

Nemes Nagy Ágnes: Ház a hegyoldalon

„Suhogó és bizonytalan dolgok közt élek, az angyalok valóban itt csellengenek a szobámban, hinnem kell bennük, mert ők, csakis ők tesznek költővé. S ez egyszerre öröm és szomorúság. Öröm, mert kiválasztottság, és vigasz szomorúság, mert kiszolgáltatottság. Olyasmire tettem az életemet, ami nincs hatalmamban. Ő tart hatalmában engem.

Rettentő igényem volna magyarázatra, értelemre. Az angyalok azt magyarázták meg nekem, hogy nincs ilyesmi, de van vigasz. Mi lesz, ha abbahagyják a vigasztalást is?

... Híd vagyok, amely mindkét partját elvesztette. Nincs is semmi értelme más, csak az ívelő mozdulata.” (Nemes Nagy Ágnes)

Szereplők: Vezető - Baksa Imre, Látogató - Bokor Barna, Lány - Újhelyi Kinga
Közreműködik: Kührner Krisztina (csellóművész)
Látvány: Bakos Ildikó szobrászművész
Játékmester: Baksa Imre
Rendezte: Csonka Zoltán

Bemutató: 2005. június 6-án a Latinovits Zoltán Játékszínben, este 7 órakor.