A napokban tartott sajtótájékoztatón ismertették a 2005-ös Veszprémi Ünnepi Játékok programját. Idén öt estén keresztül várják a szervezők és a fellépők az Érseki Palota elé a maximálisan kétezer fő érdeklődő vendéget. A fellépők névsorát nézve megállapítható, hogy a zenés művészeti ágak nagyon széles skáláját öleli fel az augusztus 3. és 7. között lezajló rendezvény.
A ska - miként a reggae - csak az utóbbi időben kezdett a szívem csücskévé válni, ezért aztán minden alkalomra lecsapok, akár gyöngytyúk a takonyra, ha ska zenekar koncertjéről van szó. Pláne, ha mindez Veszprémben történik.
Essünk túl a kötelező fejtágításon, ha esetleg valaki nem tudná, mi fán is terem a ska - a reggae tempósabb, pörgősebb előzménye. Ugyancsak Jamaikában született, ugyancsak mento és rnb gyökerű, dob és basszus alapú, de megspékelve rengeteg fúvóssal, így frankón táncolóssá, bulizóssá válik az egész.
Az Ötágú síp sorozat célja az, hogy alkalmanként egy határon túli írót, költőt hozzon a Művészetek Házába, és míg őt valaki szóval tartja, mi jól megnézhessük magunknak. Az ötlet nem rossz, hiszen a vendégek - mint tollforgatók és gondolkodók -, bizonyára sok mindent képzelnek a világról, amit ha egy felkészült és módszeresen kérdező beszélgetőtárs kiszed belőlük, máris érdemes volt kifizetni a belépőt.
Egyszer csak jön a barátnő, és beszámol a Farkasok Farkasáról, aki szexis és okos és humoros, és szédítő dolgokat bír sutyorogni az egyébként férjes-szeretős asszonyka fülébe. Mi meg nézünk, mint a hasábburgonya a fejszére, és nem értünk az egészből semmit. Mert nekünk is van farkasunk, aki néha bizony az agyunkra megy, férjünk pedig még nincsen, szeretőnk már és még nincsen, de a szédítő dolgokon már csak röhögni tudunk.
Nem tetszett nekem ez a film. Először is, mert szerintem túlontúl gyengére sikerültek a színészek alakításai, aztán pedig azért, mert a történet sem adott semmi újat, semmi olyasmit, ami miatt el kellene, hogy ájuljak. Krakkó minden bizonnyal szép város. Álmaimban talán már többször is jártam arrafelé, azonban ha az utóbbi nem is, az előző sem feltétlenül elégséges indok, hogy az ember lánya filmet csináljon.
Országos cimborám, Pődi úgy döntött, szombaton megsasolja a Hollywoodoot, tudjátok néhány veszprémi legény bandáját. Ja, vitték is a csávók valamire, nem rosszak. Igaz, évekkel ezelőtt elhúztak innen, de azért néha napján visszajárnak. Szóval, Pődi leltárt készített eme megmozdulásról. Íme:
Közhírré tétetik, hogy május 7-én, hitvesem, Civakodó Henrik leánya, a bajor Gizella tiszteletére, nevének napján délután nagyszabású felvonulás lészen kedvenc városunkban, az nemes Veszprémben. Hívjuk és várjuk Veszprém apraját és nagyját, hogy kellő kedvvel, jó szívvel, no meg illő viseletben csatlakozzon ünneplő menetünkhöz!
(Vetítés: április 13. szerda, 18h, Művészetek Háza)
Karády vetkőzik és énekel, Szörényi visszafogottan csábít. Jávor képtelen dönteni. Két nő között a legrövidebb út a Dunába vezet A magyar filmtörténet háború előtti időszakának tagadhatatlanul jelentős darabja a Halálos tavasz, melyet az író, Zilahy Lajos saját filmvállalata, a "Pegazus" forgatott 1939-ben, a Hunnia műtermeiben.
Tavasz van, tavasz van a ravasz meg a kezünkben. Mert ember jön, fegyverét ránk szegezi, kezünkbe adja, mi meg elsüthetjük, ha akarjuk. Alapesetben persze mindig akarjuk, de ilyenkor, a tavasz hormontúltengéses napjain nem annyira. Ellenben a farkasokkal történik valami varázslatos, hihetetlen csoda, ami lepipál minden petrezselyem- meg Viagra-izét, mi meg embert. Közben nézünk, mint Manci az új pasira.
Az orvosi kütyük pittyegése felerősödik, az EKG biztató jeleket mutat, a dokik izgatottan susmorognak, és a nővérkék is tempósabban sürögnek a magyar képregénykultúra betegágya mellett a hosszú lábadozás után úgy tűnik, hogy a páciens végre erőre kap.