Hisztéria, megszállottság, boszorkányperek, extázis, egy nő naplója saját testéről, tanulmányok, dokumentumok, fotók, festmények. A test teátruma című sorozat első kötete – melynek kiemelt szempontja a testről való beszéd történeti vizsgálata – a női test témáját járja körül. A sorozat szerkesztője Tóth G. Péter, néprajzkutató, a Lackó Dezső Múzeum muzeológusa.

Index: - A könyv alapjául egy kiállítás – az Ember bőrbe kötve – szolgált. Mi volt a tárlat koncepciója?

Szalai Kata Cumiszín felhők című kiállítása egyfajta játék, egyensúlyozás a művészetek határsávján: egy kicsit festészet, egy kicsit irodalom. Ugyanakkor a fiatal festőművész szigorúan komolyan veszi ezt a "játékot", munkái posztmodern kísérletek, melyekkel nem kisebb célt tűz maga elé, mint hogy felnőjön azon művek színvonalához, amik festményeihez témául szolgálnak.

Mozi terén az utóbbi évek a képregényadaptációk jegyében teltek. Maszkos, köpenyes jófiúk a háztetőkön ugrálnak, miközben elsütnek pár jópofát és szétütnek pár rossz pofát - a tizenéves korosztály nagy örömére. Most valami brutálisabb közeledik.

Igaz, árnyaltabb, nem éppen patyolatlelkű hősökből eddig sem volt hiány a megfilmesített képregények esetében, vegyük például a Pokolfajzatot (Hellboy), a Megtorlót (The Punisher) vagy éppen a Sötét Lovagot (Batman), de a most következők rátesznek egy-két lapáttal a hagyományra.

„Éva, Mari, Irén, s az utolsó villamos, egy krakkói kirándulás és az éjféli gyors, bezárva egy borítékba, ki tudja, hol kallódik el?” Cseh Tamással – mi másról – a dalról beszélgettünk.

Index: - Milyen élményekből született az új album?