Hitler filmszereplőként sohasem jelent, jelenhetett meg a filmvásznon. Chaplin ugyan kísérletezett, de A diktátor mégiscsak más. Lenin, Sztálin, Mao Ce Tung vagy akár Szaddam Husszein is játszott már főszerepet a maga idejében vagy azt követően is, de a Führerhez senki sem mert nyúlni. Hát most a németek – ki más – megtették, valami elképesztő hitelességgel.

Szandi Róbert másodéves egyetemista, emellett billentyűs hangszereken játszik, nem is tehetségtelenül. Néhány éve tagja városunk egyik ígéretes csapatának, az Almost Saint-nek, sőt energiáiból arra is futja, hogy egy másik rockcsapatot, a Prowlert is erősítse. Hangos zenét játszik, de ő maga csendes, nyugodt alkat. Azért van véleménye a világról.

Index: - Ha valaki a rockzene művelésére adja a fejét, általában gitárt ragad vagy középre áll énekelni. Te miért a billentyűsök mellett kötelezted el magad?

Leila, az „arab démon” csak említésszerűen bukkan fel A három testőr Afrikában című regényben, mégis olyan emblematikus figura, akire valahogy mindenki emlékszik. A hölgy egy mulató közönségét próbálná szórakoztatni, de ezt többek között élemedett kora is akadályozza, hiszen „ötvenedik életévét már régebben betöltötte”. Bármilyen hihetetlen, de Leila „apukája”, Rejtő Jenő – P. Howard, ahogy sokan ismerik – tegnap lett volna 100 éves.

Az „autizmus” szóról nekem gyerekkorom óta Dustin Hoffman jut eszembe, meg hogy „öt perc múlva perpatvar”. A Réjnmen (egyesek szerint Rain Man) című alkotás tudatosította az emberek többségében, hogy létezik ilyen betegség, elég jól bemutatta néhány lehetséges tünetét (vagy ha úgy tetszik, „mellékhatását”), egyébként egy nagyon szép, halivudiasan hatásvadász film. Üzenete: az autista ugyan sültbolond és jobb neki a saját szobájában, de őt is lehet szeretni.