Hitler filmszereplőként sohasem jelent, jelenhetett meg a filmvásznon. Chaplin ugyan kísérletezett, de A diktátor mégiscsak más. Lenin, Sztálin, Mao Ce Tung vagy akár Szaddam Husszein is játszott már főszerepet a maga idejében vagy azt követően is, de a Führerhez senki sem mert nyúlni. Hát most a németek – ki más – megtették, valami elképesztő hitelességgel.

Miért számít tabunak Hitler? Mert a fentebb nevezettektől eltérő türannosz volt. A Harmadik Birodalom élén sokkal inkább a hívők rajongása tartotta, sem pedig azok félelme. Dr. Göbbels bármennyire szerette volna propagandafilmben megjeleníteni, a Führer ezt kifejezetten tiltotta. A rizikó túl nagy volt, utánzása az egész kultuszt sértette volna. Halála után keresztnevét évtizedekig egyetlen német gyereknek sem adták, a háborút követően az ellenfél filmjeiben is csak másodpercekig, maximum egy mondat erejéig villanhatott föl huszadrangú mellékszereplőként.

19 éves koromban megtaláltam a választ. Ugyanis ekkor – mikor még tudtam németül – volt szerencsém egy 40 perces beszédét nyolc csoporttársammal végignézni. Mielőtt beültünk, már előre röhögtünk az ismert gesztusokon, aztán annál nagyobb volt a döbbenet utána. Szörnyű volt a csend a beszéd után a könyvtárban. Nem néztünk egymásra, mert mindannyian éreztük, hogy akármennyire is tudjuk, milyen kegyetlen dolgokat művelt ez a szörnyeteg, a szónoklata alatt bizony mi is – akkor, fél évszázaddal később is – a hatása alá kerültünk. Elképesztő ijedelmünk volt a csönd oka. Ezt az alakot pedig nem játszhatja el akárki, ezt a félelmetes erőt nem lehet filmen megjeleníteni. A kiszámíthatatlan utóhatás felelősségéről nem is beszélve…

A mozi előtt előéletem másik meghatározó eleme is foglalkoztatott, ez pedig a kedvenc háborús alkotásom, a „Sztálingrád” című német film volt. Amíg nem láttam a négy fagyott arcú, csüggedt katona portréjával reklámozott remekművet, addig persze a „A halál 50 órája”, meg a „Kelly hősei” voltak a favoritok, aztán rájöttem: a háború hangulatát emberileg sokkal közelebb hozza az azóta szinte megszerezhetetlen „Sztálingrád”. Suhanckorom kategorizálása szerint az amerikai háborús filmben mindenki lő mindenkit és az összes jó túléli, a szovjetben egyetlen hős marad, a németben pedig mindenki meghal és minden elpusztul. A valósághoz szerintem ez utóbbi áll közelebb. Ennyit az előítéleteimről, de most lássuk a filmet!

Ha valamelyik tudományág felől szeretném megközelíteni, akkor sokkal inkább választanám a pszichológiát, mint a politológiát vagy a történelmet. A Traudl Junge (a Führer titkárnője) visszaemlékezéseire támaszkodó történet a kisember szemszögéből mutatja be a hatalmasok –utolsó – hétköznapjait. A fanatizmus, életösztön, elkötelezettség, gondoskodás, hűség, bűntudat, ragaszkodás, félelem, hivatástudat, lelkiismeret konfliktusai éppen úgy megfigyelhetők az orvos ezredesben, mint az ápolónőben, a városparancsnokban, a távírászban, vagy a főépítészben és a titkárnőben. Egy dolog nincs: megalkuvás, mert ugye, ahogy a szlogen mondja, a németek kompromisszumkészsége egyenlő a nullával. Az Eva Braunt és Adolf Hitlert a bunkerben összeadó anyakönyvvezető még a Führertől is megkérdezi – a törvény értelmében –, hogy árja származású-e, majd elkéri az igazolványát…

A Hitlert alakító Bruno Ganz ijesztő magabiztossággal mutatja be nemcsak a gesztusok és mozdulatok, de a hangszín és hangerő segítségével is a valóságtól egyre inkább elszakadó politikust és az ettől lényegesen eltérő magánembert egyaránt. A bunkerrendszer csupasz falai, az egyre gyakrabban akadozó világítás, a lassan fölismerhetetlenné váló főváros folyamatosan túlsúlyba kerülő képein kívül a pusztulásba vezető bomlást a protokoll, az öltözékek, vagy a dohányzás szabályainak egyre keményebb áthágásával is érzékelteti a rendező.

Ez a film félelmetesen jó. Nemcsak olyan konfliktusokat mutat be, amelyek nekünk manapság már teljesen elképzelhetetlenek, de az oda vezető út elképzelésére is rengeteg segítséget ad. Különben nem tudnánk megérteni, miért volt más-más oka a filmben bemutatott tucatnyi öngyilkosságnak…

A film ma este az Expresszó KLubmoziban, illetve jövő hét szerdán a HEMO-ban látható.