Hegyen, völgyön, vadvízen ez Bali József biológus, tanár, szakíró hatodik könyvének címe. A tanár úr generációkat tanított a természet szeretetére, évtizedeken át kutatta Veszprém, a Bakony és a Balaton-felvidék élővilágát. Kirándulásokról, gyapjaslepkéről, gyalogcincérről, szibériai nősziromról, városi létről és az első lépésről beszélgettünk egy veszprémi panellakásban.
Index: Miért lenne fontos, hogy egy városi ember megismerje természeti környezetét?
Ősmagyar divat és lakberendezés, avar kori kockajáték, köleskenyér-recept és koponyalékelés. A Lackó Dezső Múzeum tárlata mintegy 1500 évvel ezelőttre vezet vissza bennünket, hogy megnézhessük, hogyan is éltek akkoriban errefelé a népek. Dr. Perémi Ágotával, a múzeum népvándorlás koros régészével, a kiállítás rendezőjével beszélgettem.
Index: - Kik az avarok és hogyan kerültek a Kárpát-medencébe?
A Bob Marleyról megemlékező koncertek igyekeztek ehhez az időponthoz igazodni, lásd a nagy ganjafüstbe burkolózó etiópiai koncertet, vagy az A38 hajón megrendezett East Europe Tribute to Bob Marley bulit. Veszprémbe kicsit késve, e hét péntek, azaz ma estére érkezik csak a jamaicai hangulat, a Zagastic nevezetű reggae banda tolmácsolásában.
Egyszer csak érkezik a boríték a nőgyógyásztól. Ott hever az asztalon, a vérnyomásunk meg a plafonról pattan vissza. Kontrollvizsgálaton innen, szűrésen túl jön a lábremegés, amíg kibontjuk a kis drágát. Aztán sápadás, és csüccs. Vissza kell menni. Már megint jön a kacsa, a hurkapálca, meg a csikó. Ember, hol van? Valakit le kéne baltázni
(Vetítés: február 17. csütörtök, 18h, Művészetek Háza)
Nehezen lehetett úgy kijárni a gimit, egyetemet, hogy az ember - ha maga véletlenül valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem lett rég "galoppos" - ne szembesüljön a film közösségteremtő erejével, megunhatatlan idézeteivel, és ezek hatására ne csatlakozzon az össznépi szektához.
Mostanában bemutató bemutatót ér, lassan megérné egy önálló színházkritikai folyóirat indításán elgondolkodni hiába, no, Veszprém lassan a színházak városa lesz, szegény királynék meg hoppon maradnak Félretéve a tréfát, Molnár Ferencnek mindig örülünk.
Nemcsak az irodalom vagy a film kapcsán beszélhetünk történetmesélésről. A mese jelen van a képzőművészetben is: a fotókat, festményeket, szobrokat legtöbbször egy történet megörökített pillanataként értelmezzük. A képek narratív szereppel bírnak a tévében, moziban vagy az újságokban, azaz legtöbbször valami sztori elmesélésének eszközeiként találkozunk velük. A vizualitás önmagában túlságosan nagy közönséggel nem bír, amit egyáltalán nem hibaként, hanem csupán tényként állapítok most meg.
Az első pár hét még a szórakozásé. Még nincs stressz, hacsak nem az utolsó esélyeinket próbálgatjuk a tantárgyfelvétel sikertelensége után. De most megpróbálok a könnyed "köszöntsükaz újfélévet" témánál kicsit tovább nyúlni. Mivel most újra és/vagy újult erővel fedezzük fel a hallgató-lét örömeit és lehetőségeit, észre vehetjük, hogy mást is befogadhatnánk, nem csak a kocsma- és plazavilág nyújtotta szellemi értékeket. Avagy: hova tűnt a művészmozik és irodalmi estek lelkes közönsége?
Citológia. Ez az ismeretlen izé, ami kacsát jelent, meg vattacsomós hurkapálcát, meg csikót. Tisztára, mint az oviban, amikor még szabadidőnket ütöttük el ilyenekkel "játszásiból". A különbség csak annyi, hogy most a nőgyógyásznál találkozunk velük. Aztán két hétig izgulunk - miattuk.
Egy koncert akkor nagy élmény, ha nem érzékelünk semmit abból a hatalmas erőfeszítésből, ami megelőzte, csak azt látjuk: énekelni öröm. Ötvös Károly, igazgató és magánénektanár régi és új tanítványaival tíz éve szervezi a farsangi matinét, amely idén február 13-án 11 órakor kezdődik a zeneiskola koncerttermében. Szavaiból az is kiderül, az esemény nem csak a közönségnek lesz élmény.
Index: - Mi a története ennek a mára hagyománnyá vált koncertnek?