Hegyen, völgyön, vadvízen – ez Bali József biológus, tanár, szakíró hatodik könyvének címe. A tanár úr generációkat tanított a természet szeretetére, évtizedeken át kutatta Veszprém, a Bakony és a Balaton-felvidék élővilágát. Kirándulásokról, gyapjaslepkéről, gyalogcincérről, szibériai nősziromról, városi létről és az első lépésről beszélgettünk egy veszprémi panellakásban.

Index: – Miért lenne fontos, hogy egy városi ember megismerje természeti környezetét?

Bali József: – A világ ma nem az, aminek lennie kellene. Kevés a kiránduló, sportoló ember, a városiak túltelítődnek a stresszel. Lassanként elfogy előlünk is a park itt a lakótelepen, pedig régebben fácánok jöttek szembe velem, ha átmentem az úttesten. Nem jól élünk. A természettől való elszakadás olyan különös helyzetet teremt, amiben nem érezhetjük jól magunkat. Egy panelházat szerintem nem igazán lehet szeretni, nem embernek való építmény. Én is leéltem benne néhány évtizedet, s ezért tudom, hogy szükség van egy olyan helyre, ami távol esik a várostól, s ahol jól érezhetem magam. Erre a legjobb helyszín a mai ember számára a természet. A kötetben a csend világát próbálom megrajzolni.

Index: – Miről ír könyvében?

BJ: – Terepbiológus vagyok, aki nem csak a tanteremben, hanem a természetben is tanította az ifjúságot, s „A Bakony Természeti Képe” Kutatóprogramban eltöltött húsz évem alatt is sokat jártam a környéket. Ezeken az utakon készültek azok a feljegyzések, melyekből a könyv összeállt. De nem kizárólag veszprémi témákkal foglalkozom, hanem a Balaton-felvidéken, a Bakony résztájain, Pápán és távolabbi magyar vidékeken tett kirándulásaimról is írok. A 2004-ben hatalmas károkat okozó gyapjaslepke-invázió dokumentálását is megkíséreltem, összegyűjtve Csatár-hegyi, veszprémi eseteket, és javaslatokat teszek arra, hogyan lehetne az idén csökkenteni a károkat. Foglalkozom a tavalyi gyalogcincér rajzással: ennek a „fekete seregnek” a megjelenését nem minden évben csodálhatjuk meg. Beszámolok arról, amiről kevesen tudnak, hogy Veszprém és Kádárta között a szibériai nőszirom megtalálta a helyét, s így Veszprém egyike lesz azoknak a helyeknek, ahol a település növekedésével ez a komoly botanikai értékű növényi kincs belvárosi lakó lesz. Bemutatom a cirpelő gyászbogarat, ami a Dél-Balkán, Görögország és Bulgária területén őshonos, ám Szabadságpuszta térségében is megtalálható.

Index: – Kinek szól ez a könyv?

BJ: – A kötet szaklektora, dr. Kredics László biokémikus írta azt a könyvről, hogy az ezerarcú Magyarország tükörképe, amit minden kiránduló – akár szakember, akár nem – vegyen a hóna alá, és úgy induljon útnak. A témákat kissé Fekete Istvánhoz hasonlóan próbálom feldolgozni, bár ezt óvatosan mondom, mert nagy tisztelője vagyok. Tanárként és a tudományos ismertterjesztés elkötelezett híveként pedig adok arra, hogy szakmailag is precízen fejezzem ki magam.

Index: – Tanítványaival is sokat járt kirándulni. Mennyire tartja fontosnak, hogy átadja az ismereteket?

BJ: – Néhány generáció megfordult a kezem alatt, valóban sokfelé vittem őket a Bakonyban, s remélem, jó szívvel emlegetnek. Szigorú és igazságos tanárnak mondtak, aki sokat ad, ezért sokat követel, s ezt magam is úgy kaptam úrtravalóul tanáraimtól. A természetről szóló írások mellett a könyvben „embermesék” is találhatók. Szerepel benne például Kovács Lajos, aki az általam létrehozott madárvédelmi központ szomszédságában lakik a Csatár-hegyen. Tőle is olvasható két írás a kötetben, s ezekre is nagyon büszke vagyok. Az illusztrációkat feleségem, B. Dancsó Irén készítette, aki idestova 30 éve rajzolgatja azokat az állatokat, növényeket, amikkel együtt találkozunk családi kirándulásaink során. Jelenleg környezetvédelmi példatárt készítek, s dolgozom egy köteten, mely a bakonyi betyárság történetéből “Zsörk Királyát” mutatja be. Hajdani tanítványommal, Happ Olívia antropológussal pedig egy Csatár-hegyi vonatkozású könyvön munkálodunk. Dr. Tóth Sándor – a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum nyugalmazott igazgatója – évtizedes munkássága alatt hatalmas mennyiségű szakmai dokumentumot halmozott fel. Fontosnak célom, hogy ezek megjelenését elősegítsem, szorgalmazzam – nem lenne szabad kiadatlanul hevernie egy ilyen nagy jelentőségű anyagnak.

Index: – Meg lehet tanítani a városlakókat a természet szeretetére?

BJ: – A kínaiak azt szokták mondani, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. A kirándulást, a mozgást és a sokféle érdeklődésű emberek szeretetét tudom ajánlani mindenkinek. Nem szabad, hogy csak a televízió villogjon egész nap. Nagyanyám, a múlt század közepén, amikor a család tulajdonába került egy televízió, azt mondta: ezzel beköltözött az ördög az emberek otthonába. Akkor mindenki furcsállotta ezeket a szavakat, de ha ma belegondolunk, beláthatjuk, némileg igaza volt.

Kőváry Ágnes