Leila, az „arab démon” csak említésszerűen bukkan fel A három testőr Afrikában című regényben, mégis olyan emblematikus figura, akire valahogy mindenki emlékszik. A hölgy egy mulató közönségét próbálná szórakoztatni, de ezt többek között élemedett kora is akadályozza, hiszen „ötvenedik életévét már régebben betöltötte”. Bármilyen hihetetlen, de Leila „apukája”, Rejtő Jenő – P. Howard, ahogy sokan ismerik – tegnap lett volna 100 éves.

Rejtő Jenő a „nomen est omen” jegyében jó sok mindent rejtegetett. A nevét például, hiszen több álnéven is publikált, de legismertebb a Péhóvárd, ami gyakorlatilag fogalommá vált azóta. Rejtegette a tehetségét is – azaz ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen az egyik legolvasottabb magyar íróról beszélünk… Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem bontakoztatta ki írói tehetségét a szó irodalomtudományi értelmében.

Mert ponyvákat írt. Na jó, Hegedűs Géza bácsi szerint „ponyvaparódiákat”, de igazából nem tudom, mi a különbség a kettő között. Inkább csak szeretnénk, ha lenne. Pedig könnyen lehet, hogy Rejtő valóban csak ennyi volt: a legjobb magyar ponyvaregényíró. Ez olyan nagy baj lenne? Valaki belénk nevelte, hogy a ponyva rossz, és aki ponyvát olvas, az primitív. Ez több okból sem igaz. Egyrészt, aki „primitív”, az általában egyáltalán nem olvas. Másrészt mindnyájan olvasunk ponyvát, csak inkább titkoljuk, mert szégyelljük kissé a dolgot.

Kétségtelen, hogy Rejtőt olvasva nem fogunk világmegváltó gondolatokra jutni. Nem lesz olyan illúziónk sem, hogy az irodalomtörténet veretes munkáját tartjuk a kezünkben. Viszont sokat fogunk nevetni (sőt), és a világ valahogy sokkal jópofább hellyé változik. Azért erre is szükség van az élethez, nem csak a Bűn és bűnhődésre (Gorcsev Iván vs. Raszkolnyikov címvédő mérkőzés…).

Parti Nagy Lajos szerint a nyelvi humor, ami a legmaradandóbb munkásságából. Ez, meg az elegáns ötletek. Ezzel részben értek csak egyet, pedig igen tisztelem a fent említett forrást. Lehet, hogy Rejtő stílusa hullámzó és gegekre épít, ami regénynél nem túl szerencsés – de ott van Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Senki Alfonz, Csülök, Tuskó Hopkins, Wágner úr, Buzgó Mócsing, Gorcsev Iván, Vanek úr és a többiek, akik kitörölhetetlen alakjai fiatalságunk világának. Rejtő olyan univerzumot teremtett, amit lehet sekélyesnek tekinteni, mégis szívesen megmártózunk benne mindnyájan.

37 évesen halt meg 1943. január 1-én. Másokhoz hasonlóan ő sem viselte jól a munkaszolgálatot. Lehetett-e volna nagy, elismert regényíró belőle a háború után? Nem tudhatjuk, de nem valószínű. Túlzottan nagy bohóc volt a kommunizmushoz. Állítólag utolsó szavai ezek voltak: „Ez az év is jól kezdődik!” Valószínűleg jót nevetne, ha tudná, hogy a tőle kölcsönzött hangulattal ma unikumot árulnak…