Szalai Kata Cumiszín felhők című kiállítása egyfajta játék, egyensúlyozás a művészetek határsávján: egy kicsit festészet, egy kicsit irodalom. Ugyanakkor a fiatal festőművész szigorúan komolyan veszi ezt a "játékot", munkái posztmodern kísérletek, melyekkel nem kisebb célt tűz maga elé, mint hogy felnőjön azon művek színvonalához, amik festményeihez témául szolgálnak.

A szöveg, illetve ezen belül a betű, mint művészi objektum eddig is központi téma volt Szalai Katánál. Ez a sajátos formavilág és a benne rejlő permutációs lehetőségek meghatározták festői kifejezésmódját. Azokat az adottságokat használja ki, melyek eredményeképpen a nyelv a legösszetettebb és legrugalmasabb kódrendszer tud lenni – például a lehetséges kapcsolódási pontok gyakorlatilag végtelen számú variációját –, de ennél is tovább megy, kiegészíti mindezt azokkal az eszközökkel, amelyekkel a festészet operál: az árnyékolással, a térbeli viszonyok hangsúlyozásával, a színekkel, a háttérrel, és így sorolhatnánk még tovább.

Persze nem előzmény nélküli ez a fajta megközelítése az irodalmi szövegnek. Az írás kialakulásának történetében az egyik első lépcsőfok a képírás megjelenése (mindenki látott már egyiptomi hieroglifákat), amivel sok rokonságot mutat néhány ma is használt, távol-keleti írásmód. A kalligráfia művészete tehát rokonságban áll a képzőművészetekkel. Ugyanebbe a hagyományba illeszthető későbbi fejleményként a kalligramma (képvers) műfajának felbukkanása is, mely már az ókorban megfigyelhető, de igazán az avantgárdban vált gyakorivá. A kalligrammában a szöveg megformált képe is jelentést hordoz magában, ábrázol valamit, sőt a XIX-XX. századi költészetben az olyan képversek is megjelennek, ahol a képi ábrázolás előnyt élvez a nyelvi kifejezéssel szemben. Végezetül pedig érdemes megemlékeznünk egyik legnépszerűbb kortárs írónk, Esterházy Péter egy művészi alkotással is felérő akciójáról, amikor Ottlik Géza 70. születésnapjára egyetlen lapra másolta át az Iskola a határon című regényét.

Szalai Kata képei rokoníthatók ezekkel a hagyományokkal, de nem egyértelműen megfeleltethetők egyikkel sem. Olyan irodalmi anyagokkal dolgozik (Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter, Tandori Dezső, Garaczi László, Weöres Sándor vagy éppen Fernando Pessoa műveivel), amelyek önmagukban is a legmodernebb irányzatokat képviselik, de ezeket még tovább manipulálja, feldarabolja, összeilleszti úgy, hogy újabb jelentéseket nyerjenek. A dekonstruktivizmus módszereit alkalmazza a festészetben, amitől igazán izgalmassá válik ez az intellektuális kísérlet.

A kiállítás negatívuma, hogy egy idő után kissé egysíkúnak tűnik a módszer alkalmazása. A variációs lehetőségek ugyan végtelenek, de hamar úgy érezhetjük, hogy kiismertük az alkotó forma- és gondolatvilágát. Ezért tartom különösen jó ötletnek a kiállítási térben felbukkanó „verskönyvek” (Szalai Kata művészkönyveknek nevezi ezeket) felbukkanását, melyekben az illusztráció és a szöveg hagyományos viszonya fordul meg, a képekben feldolgozott vers válik egyfajta kommentárrá.

A Cumiszín felhők olyan kiállítás, amely a legmodernebb művészeti gondolatokat fogalmazza meg, ugyanakkor egy évezredek óta létező hagyományba illeszkedik. Nyitott befogadóként olyan élményekben lehet részünk, amelyek mind az irodalommal, mind a festészettel kapcsolatos viszonyunkat befolyásolhatják. A kiállítás megtekinthető a Csikász Galériában április 10-ig.