Anyagi gondokkal küszködő színházunkban tegnap zajlott le az évadnyitó társulati ülés, ahol a Rácz Attila igazgató és Kőváry Katalin művészeti vezető az új helyzetről, Pusztai István, a megyei közgyűlés alelnöke pedig a fenntartó elvárásairól beszélt.
Ha államalapító királyunk oldalán Gizella királynéval váratlanul megjelenik szombat este a veszprémi óvárosban, valószínűleg elégedetten konstatálja a nevéhez méltó takaros ünnepi ceremóniát. Ám a közönség részéről hatalmas tetszésben részesített Edvin Marton koncertjét hallva minden bizonnyal hadjáratot indított volna a rossz ízlés és a giccs birodalmának ifjú fejedelme ellen.
Eljött hát augusztus havának kilencedik napja, a tizenharmadik Sziget kezdete. Szikkadt Tom úgy döntött, idén vízi úton közelíti meg a rendezvényt, így végre kipróbálhatja saját gyártású pedálos tengeralattjáróját.
Amikor semmi nem történik, amikor csak csend van, meg hullaszag, meg szar a gazban. Muszáj ilyen csúnyán írnom ezt, a nihil is hasonló anyagból van, csak nem a gazban, hanem az igazban. Érted mert úgy egyébként az élet meg zajlik, Sziget is volt, meg Kapolcs, Veszprémben is ez-az, Hajmáskéren rockfesztivál csak én nem voltam sehol. Hát lehet így élni?!
Ma már legalább a fél világ ismeri J. K. Rowling történetét, hogy hogyan lett állástalan anyukából a királynőnél is gazdagabb (és lassan már híresebb) angol íróvá. Na persze az írónál is ismertebbek a művei, illetve azok főszereplője, Harry Potter, akinek kalandos története immár a hatodik kötetet töltötte meg (nem is beszélve az eddigi három filmről). Szóval, ha valaki még nem tudná, másfél hónapja megjelent a Harry Potter and the Half-Blood Prince (Harry Potter és a Félvér Herceg).
Hulla vagyok. Lemostam kábé két kiló koszt a lábamról, a papucsom tönkrement, fáj a fejem és büdös vagyok. Alig vártam, hogy hazaérjek és nekiessek anyu krumplis rántottájának. Ennek ellenére állati jó buli volt mint mindig. The Wailers, Korda Gyuri és Bozsik Yvette egy napon ez csak a Szigeten fordulhat elő.
Belvárosi lakóként az ember megszokja, hogy néha vannak az Óváros téren különböző rendezvények. Ki merem mondani, hogy ezt én a magam részéről egyenesen jónak is tartom, mert ilyenkor van rá esély, hogy a belváros szíve az esti órákra is benépesül, többen látják a Pósa-ház kivilágítását, pezseg az élet a Sörpincén és a Cimborán kívül is, és a húszon túliak is bekapcsolódnak Veszprém éjszakai életébe (ezt azért még inkább idézőjelben írnám le).
Korábban már bemutattuk Veszprém egyik sajátos gondolkodású amatőr muzsikusát, Illésfalvy Ivánt. Nos, Iván barátunk első önálló lemezével lepett meg bennünket, ami a Reflections címet viseli. Valamennyi dalban csak az akusztikus gitár kíséri az éneket, Iván a gondolatokat hol magyarul, hol angolul osztja meg hallgatóságával.
NA jó, azért még nem kell hanyatt esni, és felírni a kéményre, hogy újra ISTENI A SZEX. Bár a helyzet az elmúlt időszakban sokat javult, nem kell órákig pöcögtetni a puncit a semmiért, most már azért alakul a dolog. De mielőtt írnék még három gagyi körmondatot lányos zavaromban te jó Ég, hova jutottam bevallom: régóta nem élveztem akkorát, mint legutóbb
Tud-e valaki annál szebbet Veszprémben, mint amikor a Várból nézi a naplementét, a narancsos-bíbor felhőket, közben ciripelnek a tücskök, és végre nyár van? Nos, múlt hét szombaton elérkezett ennek is az ideje.
Gyanús volt, hogy hétkor tömegek grasszálnak az Óváros téren, nem esik az eső és mintha a szél sem fújna. Majd jött az örömhír, hogy az esti koncertre nehogy a sportcsarnokba menjek, hanem fagyizgassak, keressem fel (egyik) szellemi vezéremet, Dalít a várban vagy nézegessek japán babákat a közműv intézetben, aztán foglaljam el helyeimet sürgősen, vagy más veszi birtokba.