NA jó, azért még nem kell hanyatt esni, és felírni a kéményre, hogy újra ISTENI A SZEX. Bár a helyzet az elmúlt időszakban sokat javult, nem kell órákig pöcögtetni a puncit a semmiért, most már azért alakul a dolog. De mielőtt írnék még három gagyi körmondatot lányos zavaromban – te jó Ég, hova jutottam – bevallom: régóta nem élveztem akkorát, mint legutóbb…

Ez a pozitív változásnak nevezett orgianizmus akkor kezdődött, amikor a barátnő hétfőn – azaz szombaton, bocsika – este kijelentette, hogy akkorát cicázott az emberével, hogy még most is bizsereg. Esküszöm még a haja is égnek állt, a vigyora körbeérte a fejét, a szeme csillogott – tehát nem hazudott, az tuti. Én meg nem értettem, mi a francot csinált, mikor előző nap még baromira semmi kedve nem volt az egészhez – nem hogy ééélvezni. Azt hittem, az agyamat is eldobom, és megfojtom egy kanál nedvben. Lehetőleg a sajátjában, a fenébe is! Erre meg még megkérdezi: és Te? Javult a helyzet? – miközben továbbra is vigyorog és vigyorog, és még mindig vigyorog…

- Hát persze! Sokat! – vágom rá kapásból, aztán vicsorítok egyet, és azt hiszem, hogy elhiszem, amit mondok, mert hát igazat mondok. Mondanék. Szeretnék mondani.
- NA jó, nem. Nekem még mindig kuka az egész. – vallom be őszintén, és nem merek felnézni, mert már most tudom, hogy sajnálattal nézi, ahogy kevergetem a tejszínhabot bele a kávémba. Én azt is tudom, hogy már a habnál elveszti a fonalat, libabőrös lesz, elernyed a hüvelye, és újra mosolyogni fog. Miközben én szépen lassan, lazán besárgulok.

Hazaérve aztán kezdődik a mizéria. A tudatunk ilyenkor nagyon érdekesen kombinál. A barátnő jár az agyunkban, meg a régen átélt élvezet, amit a fején láttunk. Otthon meg ugyanaz az ember vár, aki eddig, és akiről mostanában előbb jutott eszünkbe a „mitfőzzek”, mint a „holszeretnéd”. Persze erre gondolva kezdődik a terepszemle – azaz „levizualizáljuk” a hímtagunkat.

A farkasok legszebb testrésze – kivétel nélkül a szemük. Tulajdonképpen minden nap belenézünk, bevállaljuk. Akkor is, ha emberünk ittas, vagy éppen jótékonyan füllent(ünk), vagy az élvezettől a világot látjuk benne. A baj az, hogy ilyenkor unottan bekérdeznek: mi van?
NA ettől jöjjön meg a kedved a szexhez…

Keresünk hát valami biztatóbbat: feneket, vállakat, vádlit, karokat, mosolyt, homlokot, hangot, szavakat – ha kell, vitába szállunk vele, hogy érezzük: a fejében is van valami.
Végül megint semmi… Csak annyit értünk el az egésszel, hogy emberünk nem érti, mi a francot akarunk tőle, meg mi a bajunk, mert már szexelni sem akarunk, most meg baszogatjuk itt a hülyeségünkkel. Ilyenkor jobb, ha lefekszünk aludni.

Az élvezet úgyis alantosan támad.
Engem reggel kapott el a vágy, amikor a farkasom hangosan horkolva, nyitott szája zugába száradt nyálával, izzadtan terpeszkedett mellettem az ágyban. Ahogy felébresztettem, még jól fejbe is vágott ijedtében, de nem sok időt adtam neki a mélázásra – bunyó kellett, hát megkaptam…

Mielőtt Te is elsárgulnál attól, hogy az élvezet utolért – és megint lefejeltem a falat, véégre –, ne aggódj! Már csak percek, maximum órák kérdése, és utolér Téged is. A böjtnek vége, ne fogd vissza magad.

Szexre fel!

De ez már egy másik történet…