Korábban már bemutattuk Veszprém egyik sajátos gondolkodású amatőr muzsikusát, Illésfalvy Ivánt. Nos, Iván barátunk első önálló lemezével lepett meg bennünket, ami a Reflections címet viseli. Valamennyi dalban csak az akusztikus gitár kíséri az éneket, Iván a gondolatokat hol magyarul, hol angolul osztja meg hallgatóságával.

A dalok nem a fantázia világába vezetnek el bennünket, maradunk ezen a világon – rólunk, emberekről szólnak a szerzemények. Napfény, boldogság, annyira nem tetten érhető Iván szerzeményeiben, de biztos, hogy ezen a világon vagyunk, Szóval, ne várja senki, hogy Iván feltűnik a VIVA csatornáján, vagy Lajcsi vendége lesz. Ehhez a muzsikához nem kellenek erősítők, technikusok, komoly technikai felszereltség. A zenész ezeket a nótákat bárhol, bármikor elő tudja adni: valamelyik utcasarkon a hátáról leakasztja gitárt, leül törökülésbe, mi pedig köré telepedünk pár kanna bor kíséretében, és jól érezzük magunkat.

Kérem, ez a rock and roll. A műfajban mindenki egyenlő. A zenész csak egy dologban különbözik a hallgatóságától: ő áll a színpadon. Iván esetében még ez sem muszáj (jó, azért a színpad nem baj, ha van), ő tényleg közülünk való. Ismerjük őt, ő is ismer bennünket – és az előadás végeztével közösen megisszuk a kanna bort. Bár minden ilyen őszinte volna ebben a mai eltorzult világban.

Élni, élni jó – a Voga-Turnovszky duó hirdette imigyen alapfilozófiáját a nyolcvanas évek elején. Iván is hasonlóan gondolkodik – legyen az falu, város, az ember bárhol jól érezheti magát, ha úgy akarja. Mindezt alátámasztandó álljon itt egy őszinte vallomás a lemezről:

Falun élni jó
De még jobb tanyán
Még jobb tanyán
Mer’ vár rám a babám
Vár rám a babám
Mer’ tudja, hogy jövök
Tudja, hogy jövök
Mer’ ugat a kutya