Különleges tárlat tanúi lehettek azok, akik a napokban betértek a Petőfi Színház „A létező Buddha” című kiállítására. Kohun Otsuka japán szobrászművésznő fából készült szobrai és domborművei rövid időre a távol-keleti bölcsesség derűjét hozták el a városba.

Fruzsika fantasztikus. Fruzsika kutyakislányhoz méltón mindig, minden kutyával megcsóváltatja a farkát, még akkor is, ha az illető eb szuka. Ezen kívül szobatiszta, csak akkor pisil be, ha nem figyelek oda a jelzésére. Az utót nem bírja – behány –, de mindenkivel nagyon kedves, mosolyog, ha kell, ha nem. Ja, és folyik a nyála, ha alszik, mint nekem...

Már nem tudni pontosan mikor – talán a Hatodik érzék csavaros végkifejlete óta –, néhány éve divatba jöttek a meghökkentő befejezéssel végződő, s gyakran skizoid tematikájú filmek. A DVD-n mostanában megjelent „A gépész” (El Maquinista) nagyjából ezt az irányvonalat követve, sajnos túl kiszámítható módon avatja be nézőjét a bűntudat működésébe.

A Nyúlüregen, az Avarmezőn és a Sünbirodalmon túl, az Égigiérő fa leges-legtetején királylány üldögél. A vasárnapot várja. Akkor indul ugyanis útnak egy gyereksereg azzal a céllal, hogy kiszabadítsa őt a Sárkány fogságából. A felszabadító hadaknak bárki tagja lehet, aki a Kabóca Bábszínház matinéján tölti vasárnapját. Már csak kettőt kell aludni.

Fontos, hogy a bábszínház ne csak előadások helyszíne legyen, hanem olyan közösségi tér, ahol a kisebbek és nagyobbak természetesen mozoghatnak, és otthon érezhetik magukat ebben a kreatív, színházi közegben – a fantázia világában.