A színház szereti a feldolgozásokat – no, nem mintha kevés olyan mű lenne, ami eredetileg is a dráma műnemében íródott volna, csak éppen a feldolgozás egyben hoz is magával valamit, az eredeti mű sikerét. A tizedes meg a többiek a feldolgozás feldolgozása. Dobozy Imre regényéből Keleti Márton rendezett filmet 1965-ben, valójában ez hozta meg a hatalmas közönségsikert (vagy legalábbis ez bizonyult maradandónak).

Végre elérkezett a pillanat, amikor három kerek napig nincs fürdés, nincs telefon, nincs tévé, csak haverok, buli – meg sör, bor, szilvalé (pálinka). Meg némi festéklövészet, egy-két röhögőgörcs, meg egy „ektivitiparti”, ahol minden kiderül, de főleg az, hogy a férfi, mint ember, mindent megtesz a cél érdekében. Mármint elérésileg.

A színházért fel kell kerekednem, pénzt kell kiadnom, be kell ülnöm egy sötét nézőtérre, ahol nem tudom kinyújtani a lábam és a könyököm állandóan összekoccan a szomszédoméval, ahol nem hangoskodhatom, nem köhécselhetek, nem mehetek ki, amikor akarok, és a számomra kijelölt fél négyzetméteren étlen-szomjan kell eltöltenem akár több órát is. Mindezt akármiért nem szívesen teszem meg, de ha már vállalom, akkor valamitől nagyon el akarok ájulni.

Az Eötvös Szalon október 27-én újra kitárja ajtaját, ám most nem a megszokott beszélgetésekről, együttlétről, hanem sokkal komolyabb dologról van szó. A Nagy Könyv „utolérte” a Szalont is: Magyarország legnépszerűbb 12 regénye versenyzik e hetekben a televízióban – mi pedig Önt hívjuk versenyre.

A tizenkét regény közül öt magyar író műve. Ez az öt regény lesz a vetélkedő témája. (Jókai Mór: Az aranyember, Gárdonyi Géza: Az egri csillagok, Fekete István: Tüskevár, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Szabó Magda: Abigél)