Az egyik még szűz, a másik már nem. Az egyik még tiszta, mint a hó, a másik lucskos akar lenni. Annyi idősek, mint én, azt látják, amit én, csak más szemmel nézik. Egyik szebb, mint a másik. A férfiak, meg csak néznek, mint a birkák, és nem értik, mi van. Csak azt tudják, kell nekik az a csaj. Az a kis tiszta szemű. Vagy az a huncut. Valamelyik a csajok közül.
Unalomba fúló, bosszantó percek a tévében szilveszter este
Mondanivalójukban a szilveszteri műsorok a pénz és akörül forognak, hogy legalább aznap felejtsük el gondjainkat, és röhögjünk nagyot. Csak nem mindegy, hogy min. Tapasztalom, hogy az embereknek nincs humorérzékük. De honnan lenne, ha azt eszik, amivel megkínálják őket? Szemezgetés a kínálatból.
Ha normális világban élnénk, ma minden okos gimnazista Ottlik főművével ismerkedne villanyoltás után a paplan alatt. A csaknem teljes életmű ismét a boltokban.
Aztán állunk, mint a hülyék. Megmondták a frankót, és ezzel az életünk borul fel. Mármint az elképzelésünk arról, hogy mennyire faszák vagyunk. A szexuális életünk nulla, érzelmileg semmik vagyunk, és a meló, hát az van, de milyen?! Klassz egy év volt ez. Tanulós.
Tavaly elvesztettem életem legnagyobb arcát, a Nagymamámat. A nőt, aki asszony volt, anya és nagyanya egyben, a nő, aki a férje kedvéért szexelt, aztán gyónt szorgalmasan. Mert így nevelték. Végig azt hittem, hogy én más vagyok, mert imádom a férfiakat, azt, amit tőlük kapok.
Egy jó irodalmi folyóirat, pláne ha vidéki, hasonlít az árva József Attilára. Panaszkodik, kesereg, magányos, rosszul érzi magát, kevés a pénze, kevés az olvasója, de legalább irodalmat csinál.
Lógunk a levegőben, mint valami ökörnyálak, és nem tudjuk, hol fogunk kikötni. Csak azt, hogy ember nélkül olyan izé minden. Emberrel meg olyan bigyó. Nesze neked, fene nagy szabadság! Mi a francot lehet ezzel kezdeni? Aztán egyszer csak körbeállnak a farkasok, és ettől mosolyognunk kell. De hogy miért?!
Méltatlanul nem esik szó a helyi médiában dr. Kégl Tamás állatorvosról és írói munkásságáról. 2003-ban jelent meg első Ha az elefántnak szorulása van című, és idén decemberben a második a Ha az elefántnak talpfekélye van címet viselő kötete. Pedig pácienseinek gazdái, valamint olvasói egytől egyig rajongással beszélnek a doktorról
Sarusi Mihály új, Túl-a-Gulág címmel megjelent könyvének bemutatóját december 13-án tartották a Művészetek Házában. Az íróval Alexa Károly irodalomtörténész beszélgetett. A kebelbarátok mellett könyvbarátok is ellátogattak az estre, a szerző legnagyobb örömére.
Értem én a mjuzikelt, csak nem szeretem mondhatnám, csakhogy ez nem fedné a valóságot. Amit nem szeretek, az a tinci-tánci zene-bona, amit szeretnének nekem mjuzikelnek eladni A Petőfi Színház Zorba előadásával komoly problémáim vannak: nem tudom eldönteni, hogy egy kétségbeejtően pocsék darab viszonylag épkézlábnak mondható előadását láttam-e, vagy éppen fordítva, egy zseniális zenés mű közepesen nézhető verziójából kaphattam ízelítőt.
Van a magyar irodalom történetének egy hatalmas alakja, aki Joyce és Proust jelentőségéhez mérhető, a magyar olvasó mégis alig tud róla. Pedig Prae című kultregénye huszonöt év után ismét kapható a könyvesboltokban.