Patrióta Lokál: Kultúra

Nösztönlények

- csajok -

Az egyik még szűz, a másik már nem. Az egyik még tiszta, mint a hó, a másik lucskos akar lenni. Annyi idősek, mint én, azt látják, amit én, csak más szemmel nézik. Egyik szebb, mint a másik. A férfiak, meg csak néznek, mint a birkák, és nem értik, mi van. Csak azt tudják, kell nekik az a csaj. Az a kis tiszta szemű. Vagy az a huncut. Valamelyik a csajok közül.

Poénok, pénz, primitívség

Unalomba fúló, bosszantó percek a tévében szilveszter este

Mondanivalójukban a szilveszteri műsorok a pénz és akörül forognak, hogy legalább aznap felejtsük el gondjainkat, és „röhögjünk nagyot”. Csak nem mindegy, hogy min. Tapasztalom, hogy az embereknek nincs humorérzékük. De honnan lenne, ha azt eszik, amivel megkínálják őket? Szemezgetés a kínálatból.

Nösztönlények

- évvégre -

Aztán állunk, mint a hülyék. Megmondták a frankót, és ezzel az életünk borul fel. Mármint az elképzelésünk arról, hogy mennyire faszák vagyunk. A szexuális életünk nulla, érzelmileg semmik vagyunk, és a meló, hát az van, de milyen?! Klassz egy év volt ez. Tanulós.

Tavaly elvesztettem életem legnagyobb arcát, a Nagymamámat. A nőt, aki asszony volt, anya és nagyanya egyben, a nő, aki a férje kedvéért szexelt, aztán gyónt szorgalmasan. Mert így nevelték. Végig azt hittem, hogy én más vagyok, mert imádom a férfiakat, azt, amit tőlük kapok.

Nösztönlények

- embertelenül -

Lógunk a levegőben, mint valami ökörnyálak, és nem tudjuk, hol fogunk kikötni. Csak azt, hogy ember nélkül olyan izé minden. Emberrel meg olyan bigyó. Nesze neked, fene nagy szabadság! Mi a francot lehet ezzel kezdeni? Aztán egyszer csak körbeállnak a farkasok, és ettől mosolyognunk kell. De hogy miért?!

Az elefánt barátja

- dr. Kégl Tamás könyveiről -

Méltatlanul nem esik szó a helyi médiában dr. Kégl Tamás állatorvosról és írói munkásságáról. 2003-ban jelent meg első „Ha az elefántnak szorulása van” című, és idén decemberben a második a „Ha az elefántnak talpfekélye van” címet viselő kötete. Pedig pácienseinek gazdái, valamint olvasói egytől egyig rajongással beszélnek a doktorról…

Csorba a görög

- avagy dontkrájformí, Görögország -

„Értem én a mjuzikelt, csak nem szeretem” – mondhatnám, csakhogy ez nem fedné a valóságot. Amit nem szeretek, az a tinci-tánci zene-bona, amit szeretnének nekem mjuzikelnek eladni… A Petőfi Színház Zorba előadásával komoly problémáim vannak: nem tudom eldönteni, hogy egy kétségbeejtően pocsék darab viszonylag épkézlábnak mondható előadását láttam-e, vagy éppen fordítva, egy zseniális zenés mű közepesen nézhető verziójából kaphattam ízelítőt.

Oldalak