Újabb egészestés mesefilm, nemcsak – bár inkább – gyerekeknek, mint a Jackson-trilógia. A gonoszok csúnyák, büdösek, gonoszok (naná!), és nagyon nem szimpatikusak. Kár, hogy a másik oldal sem túlzottan az.

„Fekete Péter magyar dömés (gyk: domonkos szerzetes) folyamodik, hogy a narniai Galeotto Marziora s társaira a rajta elkövetett tettlegességek miatt kiszabott büntetés hajtassék végre.” (Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis, szerk. Lukcsics József. Tomus III. Budapest, 1902. 279-280.)

Szeretem ezt a környéket. A Balatont, a Bakonyt, a várost, a Margit-templomot, a macskaköves utcákat. Nem akarok más várossal közösülni. Nem akarok elmenni, itt szeretnék élni. Úgy, ahogy rajtam kívül jó pár fiatal. Aztán mégis elmegyünk. Oda az élvezet.

„Azon alkalomból kerestünk meg, hogy tájékoztassunk, a Szellemi Regenerációs Társulás 2006-ban is megrendezi filmklubját.” Ezzel a mondattal kezdődik az a meghívó, amellyel a Szellemi Regenerációs Társulás mindenkit legújabb filmklubjába invitál. Vannak néha reménytelennek tűnő küzdelmek: kicsit ilyen a SZERET-filmklub is, amely fennállásának számos esztendeje alatt sem tudott hatalmas filmőrült tömegeket megmozgatni kicsiny városunk kultúrára szomjazó fiataljainak körében.

A Játékszín vendége a múlt héten Rátóti Zoltán volt, aki Háy János „A bogyósgyümölcs-kertész fia” című könyvének novelláit adta elő. Háy történetei a hetvenes évek miliőjében játszódnak, s talán ebben is rejlik népszerűségük. Hogy megnyerjük olvasóink, nézőink jóindulatát, ma elég szövegünkben elejteni néhány „hihetetlenül retró” kifejezést – mondjuk, azt mondani: Zsiguli, építőtábor vagy tépőzáras cipő –, és máris ironikus és nosztalgikus mosoly ül hallgatóink arcára.