A március 9-én Erdős Virág „A merénylet” című abszurdját láthattuk a Latinovits Játékszínben. Felolvasószínház is, meg nem is, előadásként pedig még érnie kéne. „Egy buszra szálltunk, ők meg én, és ebből lett a baj, egy férfi, plusz egy kisgyerek, s még szám szerint: sokan.”

„A jazzkoncerteken öt ember ül a nézőtéren, pedig Magyarország legjobb jazz-zenészei játszanak” – sérelmezte épp a minap egy formálódó, új „megasztárunk”, de sanyarú (és kissé sarkított) helyzetelemzése hál’ Istennek nem volt igaz a múlt heti Kaltenecker Trió koncertjére.

Aztán egyszer ott áll az ember az orrunk előtt. A semmiből jön, a semmibe megy, de fenekestül forgatja fel a napunkat. Meglát, meglátjuk, nem akarjuk, hogy megálljon, de azt sem, hogy szó nélkül menjen tovább. Nem akar megállni, de mégis, mert továbbmenni sem akar. Szerencsétlenkedés a köbön.

A kulcsszó: vendégjáték. A vendégjáték azért jó, mert biztos látta már valaki a darabot, aki úgy gondolja, hogy jó, ezért érdemes meghívni körünkbe. A vendégjáték azért is jó, mert a színészeknek sokkal kisebb a rizikó (nem kell nap mint nap azoknak az arcát bámulni, akik látták a legutóbbi bukást, teszem azt, feltéve, ha bukás), így felszabadultabban játszhatnak, amitől jobb lesz az előadás.