A Pannon Egyetem 2006. április 11-én sajátságos módon ünnepelte a Költészet napját. Saját kötetet jelentetett meg Veszprémi rügyek címmel. A kötetet az Egyetemi Színpad tagjainak bevonásával ünnepélyes keretek közt mutatták be az E-kamarában. Az intézmény ötven éves történetének második szépirodalmi igényű antológiáját az itt dolgozók és tanulók műveiből állítottak össze a szerkesztők. Közel hetven szerző versei, novellái olvashatók a kiadványban, melyek közül néhánnyal a bemutatón hangzó formájukban is megismerkedhettek a jelenlévők.

Mit lehet mondani két amerikai filmről, melyek közül az egyik Oscarban részesült, a másik viszont a díj közelébe sem jutott saját hazájában? Biztosan azt, hogy az egyik remekmű, a másik pedig közepes munka. Holott hát éppen fordítva.

Nehéz lesz forradalmian érdekeset mondani, mert a Filmszemle díjai óta jó néhány – többnyire pozitív – kritika jelent meg Hajdu legújabb filmjéről. A Fehér tenyér nem jutott el veszprémi filmszínházba, mivel nincs ilyen létesítmény a városban, csak leromlott művelődési házak és unalmas pláza. A HEMO, két évvel a Tamara után ismét lehozta az ifjú rendezőt és friss alkotását.

Felismertek-e, ha azt írom magunkról, hogy ádáz ellenségünk a golyós puska és a gyöngygolyóval töltött sörétes (és csak lábujjhegyen közlekedünk a magaslesi Simabőrű közelében)? És hőseink levesként, pörköltként vagy szobadíszként végzik? Malacaink szőrös-bőrös csíkjain és illatunkon (ami szerintetek otromba szag) megannyi ember álmélkodik a ketrec másik oldalán. No, és agyarunk megannyi véres legenda forrása. Na ugye, ugye már nem is olyan nehéz… Hát kérem, mi vagyunk a vaddisznók!

Tartsunk egy rendhagyó családtörténeti órát! Ideje kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz!