A március 9-én Erdős Virág „A merénylet” című abszurdját láthattuk a Latinovits Játékszínben. Felolvasószínház is, meg nem is, előadásként pedig még érnie kéne. „Egy buszra szálltunk, ők meg én, és ebből lett a baj, egy férfi, plusz egy kisgyerek, s még szám szerint: sokan.”

Erdős Virág kortárs abszurd drámája egy buszrobbantásos merénylet helyszínén játszódik, ahol a Nyomozó kérdezi ki sorra a merénylő Lány immár halott hozzátartozóit a gyanúsítotthoz fűződő kapcsolatukról. A szereplők fekete nadrágban és drapp felsőben játszanak, melyre pirossal (véressel) a nevük van írva (Lány, Anya, Apa, Férj, Szerető, Gyerek). Az ok, ami miatt végrehajtja tettét a nyúlhoz hasonlított, akként becézgetett lány, az, hogy „mi van, ha éppen ő, e nyeszlett, nyafka, szőke nő az intifáda titkos bajnoka”. A vicces és érthető, vagy kevésbé vicces és érthetetlen (hisz abszurd) párbeszédekből néhol felsejlik egy kommunikációra képtelen kor, kiüresedett kapcsolatokkal, egymás mellett elbeszélő emberekkel.

A nézők körbeülik az előadás terét, a falakon a színdarabból kiollózott fontos szövegek pirossal, a földön szövegfoszlányok, s legközépen egy forgószínpad. Minden stimmel, és a helyén van (kivéve a zenéket, nem értem, hogy miért pont ott és azt halljuk, mindig más zeneszámot, jó, kaotikusnak kaotikus hatású, de lehetne átgondoltabb is), tehát pontos, jól értelmezett, majdnem hogy szigorú. Azért is sajnálandó, hogy nincs összeérve, mert ha nem felolvasószínházként indul, s kísérleti előadásba torkollik, akkor egy hosszabb próbafolyamattal akár katartikussá és megrendítővé is válhatna ez a színdarab. Tehát volna rá esély. Gula Péternek van érzéke az abszurd rendezéséhez, a vele dolgozó színészeknek is kezd némi sejtésük lenni róla. Aki egészen természetesen veszi az akadályokat, az az Apát játszó Benczédi Sándor, folyékonyan hömpölygeti előre teljesen valószerűtlen szövegét. Aki pedig nagyot alakít az este folyamán, az Topolcsányi Laura, a Szerető (Görény) szerepében. Briliáns. Úgy játszik férfit, (talán férfit a szerep szerint, de a darabból nem derül ki, és mivel abszurd, épp ezért ilyen kicsinységeknél kár leragadni) hogy észrevétlen az, hogy férfi (nő) és egyszerűen muszáj odafigyelni rá, amíg színen van.

Az előadás után Fülöp Johanna, a színház dramaturgja beszélgetett a szerzővel. Erdős Virág a kérdésekre válaszolva elmondta, azért pont abszurd színdarabot írt, mert szerinte ez az egyetlen hiteles ábrázolási formája a mai világnak, helyzetnek, és hogy írás közben fejben kénytelen megrendezni az adott jelenetet, máskülönben miként rögzíthetné, melyik figura mit is mond. Ám a színpadra állításnál nem zavarja, ha a rendező a szerzői utasításokat figyelmen kívül hagyja. A darab aktuális üzenetét a szerző, a rendező és a nézők közösen próbálták megfejteni. Talán a másságról szól, hogy mennyire nem figyelünk oda valakire, aki aztán bűncselekménnyel próbál mégis a figyelem központjába kerülni, talán arról, hogy a merénylő is csak ember, emberi kapcsolatokkal és érzésekkel, talán, hogy ha valaki beleszületik egy szerepkörbe, de azt nem érzi magáénak, akkor valahogyan ki kell törnie ebből… A kérdés nyitott.

Hoztam is ajándékot meg nem is. Kicsit ilyen volt számomra ez az előadás, ez az este. De még válhat belőle akármikor igazi ajándék. Végezetül Erdős Virág egy másik drámájából idéznék (még nincs neki sok, de reméljük, folytatja a színdarabírást): „Bábelnek van egy tornya, … meg még egy, …na bumm.” (Bliblia)