Aztán állunk, mint a hülyék. Megmondták a frankót, és ezzel az életünk borul fel. Mármint az elképzelésünk arról, hogy mennyire faszák vagyunk. A szexuális életünk nulla, érzelmileg semmik vagyunk, és a meló, hát az van, de milyen?! Klassz egy év volt ez. Tanulós.

Tavaly elvesztettem életem legnagyobb arcát, a Nagymamámat. A nőt, aki asszony volt, anya és nagyanya egyben, a nő, aki a férje kedvéért szexelt, aztán gyónt szorgalmasan. Mert így nevelték. Végig azt hittem, hogy én más vagyok, mert imádom a férfiakat, azt, amit tőlük kapok.

„Te, And, én akkora picsa vagyok. Itt van ez a pasi, a csillagokat is lehozza az égről, érted? Figyel rám, bármit kérek, megteszi. A múltkor, mikor cicáztunk, az agyamra ment, mert nem ment el öt perc után, sőt! Szeretgetett, simogatott, azt akarta, hogy jó legyen, én meg beszartam, hogy neki biztosan nem jó, azért szarakodik. A francba And, hát mit tudok én?”

Aztán egyszer jött a hír, meg a díj a MÚOSZ-tól, és nem hittem el, hogy én, a vidéki, pesti elismerést kapok. Az egész ottani világot nem értettem és nem is értem. Mert nem mosolyogtak, és nem örültek. Én meg pirultam is, meg nevettem is. Mert vannak érzelmeim, amiket ki kell fejeznem, mert ha nem, akkor belehalok.

„Kingus, én hülye vagyok. Ha velem van, akkor az a baj, ha nincs, akkor meg az. Nekem ne parkoljon a ház elé, ne legyen nálam a fogkeféje, és egyébként is. Megbuggyanok. Csak így, lazán. Menjen az ilyen a francba.”

Már nem kell sokat várni, és megjelenik a Vénusz-dombi mesék könyvben. Hm. Nagy pillanat. Azt mondják, botránykönyv lesz. Mondtam, bevállalom, mert ez vagyok én, ez történt, aztán ennyi. Nem nagy kunszt, érted…

And: – „Nór, te hülye vagy. Annyi a lényeg, hogy a szexuális életed nincs a helyén. Olyan kurvás. Mármint nem vagy kurva, csak eddig elég volt, ha megdugtak, azt hitted, az így van rendben, ettől voltál okés. De ez nem erről szól. De majd rájössz. Ennyi.”

Kinga: - „Miért marod el magad mellől azt, aki szeret? Miért nem mersz szeretni?”

Végre leesett a hó. Minden tiszta, fehér, az élet lelassult egy kicsit. Az éjszaka gyönyörű, a fények, a délutáni műszakból hazafelé felszabadultan játszó emberek, a hó ropogása. Nem volt egyszerű év, volt tűz, meg víz a fejmosáshoz, néha alig kaptam levegőt. De más lettem. Már megint. Folyamatosan. Tanulós időszak.

A kislány alig tud még járni. Odatotyog hozzám, a szeme égszínkék, csillagszemű a hatalmas szempilláitól. Mereven bámul, szinte ijesztő. Jó lenne úgy látni a világot, ahogy ő. Az anyukája mosolyog. Ránézek. Ugyanazok a szemek. Ugyanaz az érzés. Ugyanazt szeretném.

Boldog új évet mindenkinek!