Ha normális világban élnénk, ma minden okos gimnazista Ottlik főművével ismerkedne villanyoltás után a paplan alatt. A csaknem teljes életmű ismét a boltokban.

Sokak szerint Ottlik Géza „egykönyvű” szerző, az „Iskola a határon” című regénye magasan kiemelkedik az Összesből. Szerencsére a szakma erre már jó ideje rácáfol. Vannak Iskola-hívők, Buda-rajongók, Hajnali-mániások. Ottlik Gézának évtizedek óta nagy kultusza van az értő olvasók körében, legendás Iskola-regénye számos kiadást megért, írógenerációk nevelkedtek az emlőin, tanulták el tőle az „elbeszélés nehézségeit”. Hozzátehető, minden okuk megvan az elragadtatásra: az Iskola a határon kulcsműve a huszadik századi magyar irodalomnak. Részben azért, mert egy egész nemzedék életérzését, egy egész ország atmoszféráját volt képes cselekményes nagyregénybe olvasztani, miközben messzemenőkig egyetemes érvényű alkotás maradt. Részben pedig, mert úgy vetette meg az ízig-vérig modern hazai elbeszélő próza régóta érlelődő alapjait, hogy közben már a mai kor nyelvi dilemmáit előlegezte. Nem véletlen, hogy éppen Esterházy saját édesapjának tekinti a mestert, akit hatalmas odaadásában egy apagyilkos gesztussal emelt a magasba és tagadott meg: lemásolta egyetlen rajzlapra a teljes Iskolát.

Mások viszont továbbra is kitartanak amellett, hogy Ottlik nem csupán az „Iskola a határon” szerzője, hanem egy jelentős életmű atyja. Leginkább a „Buda” és a „Hajnali háztetők” szolgáltat erre jó példát, de ide sorolnám a „Valahol megvan” novelláit, elbeszéléseit is. Persze a fő mű kétségkívül a katonaiskola közegében játszódó nagyregény, amely a századelő világmodellező klasszikusainak sorába illeszkedve talán a legfontosabb eseménye a háború utáni magyar prózának. De szerencsére itt van most minden más is.

A 20. századi magyar próza egyik legnagyobb hatású szerzőjének életműve jó pár éve hiánycikk a hazai könyvpiacon – a Magvető Kiadó most hat kötetben adja közre műveit, köztük olyan kései írásokat, amelyek eddig még nem jelentek meg kötetbe gyűjtve. Ottlik életműve, noha komolyan és keményen dolgozott egész életében, nem túl nagy, esszéi, novellái, kisregényei és kritikái majdhogynem könnyedén beleférnek ebbe a hat kötetbe. Ám a pontos szavakért, önmagával és a minőségért folytatott küzdelme csaknem egyedülálló a magyar irodalomban.

Amit pedig megmutat ezzel a néhány könyvvel, a jelen generáció számára is fontos lehet. Mert ahogy Tandori mondja: „Ottlik nem a magyar barbárságot ábrázolta; Ottlik azt kereste, hogyan lehet egyáltalán élni a világon”.

Most végre eljött az idő, hogy megtanuljuk tőle ezt a keresést. Nem túl nehéz munka: elég, ha betévedünk egy könyvesboltba.

Megrendeli?: www.libri.hu