Van a magyar irodalom történetének egy hatalmas alakja, aki Joyce és Proust jelentőségéhez mérhető, a magyar olvasó mégis alig tud róla. Pedig „Prae” című kultregénye huszonöt év után ismét kapható a könyvesboltokban.

Látszólag szokványos történetnek indult. Szentkuthy Miklós a múlt század első felében a nagy Nyugat szellemi arisztokráciájához tartozott, s a polgári műveltség emblematikus alakjaival karöltve, Márai, Szerb és Babits pályatársaként a békebeli klasszikus kultúra emlőin nevelkedett. Míg azonban honfitársai többnyire csak magukba szívták az európai levegőt, Szentkuthy megforgatta tüdejében és újjálehelte. Huszonegy éves korában megszülte a „szörnyet”, ahogy Babits nevezte mindmáig legnagyobb hatású vaskos remekművét.

A Prae minden bizonnyal egyenértékű a huszadik század legnagyobb irodalmi vállalkozásaival. Proust, Joyce és Musil munkái a modern ember határhelyzetének monumentális alapvetései: ezt a tematikát ragadta meg ösztönösen magyar rokonuk is, ám alkotása hosszú éveken keresztül mind külföldön, mind idehaza visszhangtalan maradt. Ennek oka talán a regény radikalizmusa, amellyel még legnehezebb kortársait is túlszárnyalta.

A Prae – és persze minden más Szentkuthy-mű – alapképlete az idő és az erósz barokk mondatburjánzása, szorozva történelemmel. Nem is regény ez igazán, hanem sokféle műfaj kaotikus ötvözete, az emberi tapasztalás enciklopédiája. Leginkább úgy mondhatni: terjedelmes szövegtenger, regénycsírákkal, végtelen hosszú és bonyolult asszociációkkal, amely arról beszél, milyen súlyos dolog a valóság és milyen roppant nehéz befogni az emberi nyelv tökéletlen hálójába. Nehéz a könyv is, talán ez riasztotta el kortársait és az első olvasókat: senki nem készült fel egy olyan kötetre, amely jóval megelőzte a korát, és még a jövendő idő esztétikáját is előre vetítette.

Talán egyedül Németh László és Szerb Antal ismerte fel benne a korszakos jelentőséget, amihez ma már szemernyi kétség sem férhet. Nehézsége ellenére finom megfigyelései és gondolatlabirintusa kéjes örömöket nyújthat korunk Esterházyn szocializálódott olvasóinak – mindeközben lépten-nyomon érezni a szerző történelem iránti szenvedélyét. Szentkuthy ugyanis szerelmes a történelembe, így tehát regényeiben mindig egy historikus kulissza áll a háttérben, ezen a színpadon teremti meg sajátos magánmitológiáját. A Prae minden műfajt, műnemet, stílust egybeolvaszt és csupán egy előtanulmány ahhoz a regényhez, amelyet aztán maga Szentkuthy sem írt meg. Ám éppen szándékolt töredékessége, csapongó mondatfolyama, mindent látó és befogadó, az időt és teret egyszerre rögzíteni akaró nézőpontja miatt vált az európai irodalom egyik klasszikusává.
Éppen itt az ideje, hogy a mai magyar olvasó is megismerkedjen vele.

Megrendeli?: www.libri.hu