Eljött hát augusztus havának kilencedik napja, a tizenharmadik Sziget kezdete. Szikkadt Tom úgy döntött, idén vízi úton közelíti meg a rendezvényt, így végre kipróbálhatja saját gyártású pedálos tengeralattjáróját.

A szerkezet csodaszép lett, legalábbis Tom kedvtelve nézegette fejbevágott vadkacsa alakját, alumíniumborítását, rajta a fenyegető graffitikkel („Neked törvény, nekem töltény kell”, „Nietzsche halott” stb.) és az elmaradhatatlan kalózzászlóval. Volt benne légkondicionáló, rádió, internetkapcsolat, kukoricapattogtató, gerontopresszionátor (Link: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/abszurd/abszurd.htm ) és torpedóvető. Bár utóbbi csak páratlan napokon működött.

Paksnál bocsátotta vízre, egy üveg ketchuppal szentelve fel, és Veszedelmes Ingolának (Link: http://tomolyka.freeweb.hu/ingolak/dunai.htm ) keresztelte el, majd közepes tempójú pedálozásba kezdett. „Az Illés biztos késni fog, így még időben odaérek” volt az első gondolata, amikor rájött, hogy tengeralattjárójának a vártnál kisebb a sebessége. Szerda délután még csak Dunaújvárosnál járt. „A francba, lekésem a Ska-P-t (Link: http://www.ska-p.net/ )”, mélázott fáradtan.

Csütörtökön, amikor számításai szerint Ercsi mellett úszhatott el, egy mellé csapódó sellő figyelmeztette, hogy Natalia Imbruglia már belekezdett az első dalba, de Szikkadt Tom megnyugtatta, hogy rá különösebben nem kíváncsi. Péntekig a sellő tartotta benne a lelket, buzdító dalokat bugyborékolva, és néha pajkosan kivillantva dús haja takarásából formás kebleit. Kora délután kötött ki a Hajógyári-szigeten, gondosan elrejtette tengeralattjáróját, elbúcsúzott a sellőtől, és egy pillanatra kifújta magát. Azt máris örömmel állapította meg, hogy a közlekedés ezen módjával rögtön megspórolta a belépőt.

Az ég felhős volt, ami nem kedvezett a reggae-érzésnek, mégis határozott léptekkel a Nagyszínpad felé vette az irányt, ahol már javában játszott a The Wailers. A rossz idő ellenére kapásból elkapta a hangulat, köszönhetően a táncolók feje fölött lebegő masszív ganjafüstnek (Link: http://www.funyiro.hu/ ). „Hiába Magyarországon a legdurvább a drogtörvény, ennek bizony fittyet hány német, francia és magyar, ha meghallja ezeket a ritmusokat”, gondolta Szikkadt Tom, ahogy végigtekintett a vidáman táncoló ifjúságon. A bódító felhő hatására ő is önfeledt ugrándozásba kezdett, elűzve a több napos pedálozás okozta izomlázat lábaiból. A vérpezsdítő koncert hatására még a nap is kisütött, Szikkadt Tom pedig elindult, hogy fel-alá masírozzon a színpadok között. Megleste Malacka és a Tahó előadását, Tereskova nyávogását, majd ismerős dallamokat hallva bepislantott a Magic Mirror sátorba is.

Jól tette, ott ugyanis egy Tina Turner hasonmás (Link: http://www.hotleggs.nl/index_e.htm ) uralta a színpadot. Az énekhang és a mozdulat kísérteties hasonlósága egy pillanatra ledöbbentette, majd észbekapva vad csápolásba kezdett a Disco Inferno és a Steamy windows taktusaira. Rögtön a színpad mellett termett és táncolt hajnalig, tökmindegy hogy kivel, meleggel vagy heteróval, fiúval, lánnyal vagy egyébbel.

Szombatra már igencsak elfáradt. A bábszínház keresésére indult, hogy ott kipihenhesse magát, valamint elbújjon a biztonságiak elől, akik minden bizonnyal morcosak lennének – látva jegynélküliségét. Azonban csúnyán eltévedt, és unos-untalan a Pesti Est színpadba botlott. Megadta magát a sorsnak, és szolid sörözéssel múlatta az időt. Egészen az Easylifenatural Band koncertjéig – immár Kyrával kiegészülve. A banda ismét kitűnően szólt, és Tom újra megállapította magában, hogy a veszprémi vízben lehet valami, ha ilyen zenei tehetségek teremnek a városban.

Éjjel megkereste tengeralattjáróját, ám mivel nem sok kedve volt újból három napot pedálozni, odacsalogatta a sellőt, orvul pórázt dobott a nyakára, és bekötötte víz járműve elé. Kényelmesen elhelyezkedett, és aludt, aludt – egészen a Fekete-tengerig.