Amikor semmi nem történik, amikor csak csend van, meg hullaszag, meg szar a gazban. Muszáj ilyen csúnyán írnom ezt, a nihil is hasonló anyagból van, csak nem a gazban, hanem az igazban. Érted… mert úgy egyébként az élet meg zajlik, Sziget is volt, meg Kapolcs, Veszprémben is ez-az, Hajmáskéren rockfesztivál – csak én nem voltam sehol. Hát lehet így élni?!

Mert ember azt mondta, figyuzzak, mert megyünk a Völgybe, ahol zakatol a vonat (téged válasszalak?). Aztán eljött a hétnek a vége, aztán uzsgyi helyett nyugivan, mert pénz, az nincs, csak a Völgybe száll és nem a Hegyre hág, hanem az idegeimre megy – de legyen úgy. Az, hogy sátor van, meg kovászos uborka, meg kenyér, meg zsír, az nem elég. Aszongya, akkor inkább ne menjünk, mert az neki akkor nem jó, tehát nincs kedve. Inkább ülünk otthon, a négy fal(ó) között, aztán nézzük a tv-t. Ja, és semmi szex, mert fáj a hasa. Én meg értsem, hogy mi van. Tán félre?

Aztán aszonta, szedjem magam, mert jön a csávó, az a néger, aztán koncertre megyünk. Aztán hív a zenész haver, a Blúz Brádör, hogy menjünk, mert jön ő is, és aludna nálunk utána. Mondom klassz, mert régen dumáltunk, de nagyon, amikor én Pesten még, ember meg sehol – akkor még. Én meg szeretem a fiúkát, mert aranyos, meg kedves zenészgyerek, olyan kicsit, mint én. Nagyokat bírunk röhögni a saját szar poénjainkon. Embernek mondom, aszongya, oké, persze, gyüjjön. De ezt meg úgy mondja, hogy én már nem is akarom. Kitalálom, hogy nem is akarom, és mondom embernek, miközben magamnak is megmagyarázom, miért ne. Közben mi se menjünk koncertre – jutunk ide végül. Tán azt hiszi, félre?

Mondom a szegedvárosi Blúznak, aszongya sebaj, de már elindult, de az sem baj, mert majd vissza is elindul, a haza felé. Mondom neki, hogy köszi, rendben. Embernek meg nem mondok semmit, mert elvégre én nem akartam, és az az én bajom. Csak morcos vagyok egy kicsit, de persze rá. Mert azt úgy kell. Holott én, de az meg mindegy. Inkább azt mondom, hogy menjünk a Szigetre fel! Mert az klassz, és jön az sms, hogy én itt, én meg ott, én meg koncerten, én is, meg én is. Te mikor jössz? – mindnek ez a vége. Közben meg az emil jön, hogy Blúz Brádörsz koncert a Szigeten! Ember idegeinek annyi. Nekem is az van, mert az is drága. Itt minden drága, a b… p…-ba, meg a k…va é….be! Vagy csak én vagyok csóró, meg az ember, vagy inkább jobb lenne külön. Jaj, az balul ütne, sülne, jönne ki – csak a pártok miatt, hogy független vagyok, legyek. Érted? Nem, mi? Sebaj, én se. Tán így kell lennie.

Aztán nem mentünk sehova megint. Már a Szigetnek is vége, vége mindennek, csak a szerelmünknek nincsen. Végül is a borheteknek sincs még pár napig, ami nem a világ. A közepe sem itt van, meg a mindennek a teteje sem. Ember most is alszik, hát van ilyen. Körülbelül. De hol ül a négyzet?

Addig levelezek egy íróspannal, aki hazajött a gumisvájcból.

De ez már egy másik történet…