A február óta húzódó bábszínházi igazgatóválasztás meglehetősen nehéz helyzetet teremtett a Kabócában. Az évad lezárult, a következő még nincs meghirdetve, s az új igazgató még mindig nem foglalhatta el helyét. Pedig Kovács Gábornak izgalmas tervei vannak. A gyerekelőadások mellett stúdiószínházat, bábtáborokat, konferenciákat, utcaszínházat tervez. Arról is megkérdeztük, hogyan érzi magát a választást kísérő politikai hercehurcák után.

Index: - Megválasztása nem történt zökkenőmentesen. Hogyan értékeli a döntési folyamatot?

Kovács Gábor: - Ma Magyarországon talán hihetetlennek tűnik, hogy teljesen naiv módon kezdtem neki a pályázatnak. Nem közeledtem egyik politikai oldalhoz sem, kizárólag a bábszínház érdekelt, és az, mit kaphatnak egy ilyen művészeti intézménytől a város és a megye lakói. Ehhez képest a választás politikai töltetet kapott. A pártok arra használták és használják a bábszínházat, hogy egymást játsszák ki vele. Ilyen választási folyamat után elég nehezen fogom lemosni magamról, hogy az MSZP rakott az igazgatói székbe. Egyetlen cáfolata ennek talán az, hogy a városi döntés során a 22 képviselő mindegyike rám adta le voksát - tehát az ellenzék is támogatott.

Index: - Még mindig nem foglalhatta el az igazgatói széket. A támadási alap, úgy tudom, annak a bizonyos szakirányú felsőfokú végzettségnek a hiánya, ami a jelenlegi igazgatónak sincs meg, mégis megalapította és ragyogóan elvezette a színházat eddig is.

KG: - Igen, az én magyar szakos bölcsész diplomámat néhány évvel ezelőttig még elfogadták dramaturgiai végzettségnek, pláne, hogy színházi gyakorlat is csatlakozott hozzá. Ma úgy áll a dolog, hogy inkább akkor találnának alkalmasnak, ha jogi vagy közgazdasági végzettségem lenne.

Index: - Mi a véleménye a bábszínház gazdasági helyzetéről?

KG: - A Kabócában sokkal kevesebb az egy produkcióra jutó pénz, mint a többi magyarországi bábszínházban. Hihetetlen összeget emészt fel a színházépület és a játszóhelyek bérleti díja, és bérelni kell a világítást is - szinte a teljes költségvetés ilyesmire megy el. Alapítványt szeretnék létrehozni, és ezzel orvosolni a helyzetet. Hosszútávon természetesen meg kell oldani a bábszínház saját épületbe költözését. Ehhez a megoldáshoz a két fenntartó önkormányzat maximális támogatására is szükség van. Ezen kívül cserelőadásokat kell szervezni, meghívni más bábszínházakat, így a tervezési és szerzői díjakat, ami a bábelőadások esetében a legtöbb pénzt emészti fel, nem kell kiadni.

Index: - Pályázatában egyéb programokról is ír, melyekkel a színház saját forrásait szeretné növelni. Mik ezek?

KG: - Folytatom a mesefesztivált, ami évekkel ezelőtt már sikeresen működött a városban. Minden év februárjában bábdramaturgiai konferenciát tervezek, mellyel tudatosan hozzájárulhatnánk a jelenleg nem létező magyar bábszínházi dramaturgia felépítéséhez. Igényes programokat szeretnénk vinni a hátrányos helyzetben lévő kis településekre a Megyei Közművelődési Intézettel szövetkezve: játszóházat, mesedélutánt, bábjátékot. Nyári bábtábor is lesz majd, amatőröknek és profiknak közösen, melynek végére elkészül egy-egy előadás is. Ezeket a környék olyan izgalmas helyszíneire tervezem, mint az alsóörsi kőbánya vagy a tapolcai tószínház. A Kabóciádét is ki szeretném terjeszteni a megye többi városára. Pénzt nem csak úgy lehet szerezni, hogy valakitől kérünk és kapunk - hanem saját bevételt kell termelni, bizonyos átcsoportosításokat kell végrehajtani, és természetesen egyes programokat más intézményekkel közösen kell megszervezni.

Index: - Nem számít arra, hogy a távozó vezetés által alapított pápai színház konkurenciát jelent majd?

KG: - Nem lepődnék meg, ha bérleteseink száma csökkenne az új színház miatt, hiszen így két intézmény működik majd közel egymáshoz, hasonló repertoárral és célközönséggel. A pályázatomban le is írtam a reális helyzetet: azt, hogy a tények ilyen állása mellett mi várható. Ezzel számolni kell, és kezelni a helyzetet: új játszóhelyek felkutatása nagyon fontos lesz, és természetesen a pápai Pegazus Színházzal való minél jobb együttműködésre is szükség lesz.

Index: - Mi a legfontosabb pontja a pályázatának?

KG: - A pályázat egyik alapvető gondolata az, hogy meg kell őrizni a Kabóca gyerekközpontúságát, ugyanakkor bővíteni is kell a repertoárt. Ennek finanszírozására szolgálnak az egyéb programok.

Index: - Milyen kapcsolata volt eddig a bábbal?

KG: - Színházi gyakorlatom, rendezői tapasztalatom van, ezen kívül pedig meséket kutatok és írok - ez mind segíti a munkámat. Bábszínházakkal is dolgoztam: a pécsiekkel bábfesztivált szerveztünk, a győrivel pedig mint zeneszerző működtem együtt. Négy-öt éve foglalkoztat komolyan, hogy színházi elképzeléseimet bábszínházi formában valósítsam meg.

Index: - Hogy milyen előadások lesznek, arról még nyilván nem beszélhetünk, hiszen az elhúzódó bizottsági döntés miatt szerencsétlen helyzetbe került a színház: még nem tudta meghirdetni a következő évadot.

KG: - Ez így van. Addig nem is hirdethetem meg, amíg nem vagyok igazgató, s ez még néhány hetet vesz igénybe. Hallottam már olyan pletykákat is, hogy a bábszínház meg fog szűnni, ezért fontosnak tartom, hogy a közönség tudja: jövőre is lesz bérlet, s az első bemutató októberben várható. A műsorban gyerekeknek készült előadásokat láthatnak majd a nézők, tehát azt a munkát kívánom folytatni, amit a Kabóca az évek során elkezdett, s ami érdekelte a közönséget.

Index: - Milyen változtatásokat tervez a műsor tekintetében?

KG: - Nem az előadások jellege, hanem a műsor szerkezete változik meg a következő évadban. A nézők fel fogják ismerni, hogy kabócás előadást látnak. Két nagyszínházi és három kamaradarabot tervezek. Az egy elhagyott nagyelőadás megtakarított költségéből pedig két olyan kiselőadást szeretnék létrehozni, amelyek a legkisebbeknek szólnak, és bármilyen óvodai helyszínen is könnyen bemutathatók.

Index: - Rendezni is fog?

KG: - Az első évben nem tervezem. Ezt az időt arra szánom, hogy a színház dolgaival megismerkedjem, és az igazgatói teendőkkel foglalkozzam. Vendégrendezőket hívok majd Pécsről, a Bóbitából és Győrből, a Vaskakas Bábszínházból.

Index: - Milyen tervei vannak a társulattal?

KG: - Szeretnék együtt dolgozni velük. Pályázatom szerint a Kabóca egyik fő értéke, hogy kitartott a gyerekek mellett, a másik pedig maga a társulat. A bábszínészek folyamatos szakmai továbbképzését nagyon fontosnak tartom. Tréningezni szeretnék velük, hogy megismerjük egymást, és rájöhessünk, mi mindenre vagyunk képesek együtt. Szakemberek meghívásával szeretném továbbfejleszteni a bábszínészek és a bábkészítők egyes technikákban, színpadi képességekben való jártasságát.

Index: - Ez összefüggésben van azzal, hogy bővíteni kívánja a színház tevékenységét?

KG: - Szeretnék a színházban egy amatőr stúdiót, ahová főként középiskolásokat és egyetemistákat várok. Ennek célja az, hogy ők is megtanulják ezeket a technikákat a színészektől vagy a meghívott vendégektől, és a segítségünkre legyenek nagyobb fesztiválok szervezésében. Így a színészeknek csak a játékra és szakmai fejlődésükre kell koncentrálniuk. Szeretnék óriásbábokkal dolgozni, amelyekkel be lehet játszani a város tereit, egy ilyen előadáshoz azonban sok emberre van szükség. Ennek bázisát is jelenthetnék a fiatalok. Ebből az amatőr stúdióból és a profi színészekből válogatnám össze azoknak az előadásoknak a szereplőit, amelyeket a középiskolásoknak játszunk majd.



(Kovács Gáborról kétrészes portrét ( I. rész , II. rész) olvashatnak az Index Veszprém „Köztünk vannak” rovatának archívumában.)